Rossz szomszédság, török átok

(A régi blogból származó bejegyzés, meghagytam, mert a kertről szól. 2023.05.12.)

Meg vagyok áldva a szomszédaimmal Etyeken.

Eddig csak a M. szomszéd boldogított a szemétdombjával és a hülyeségeivel, most Ilonka szomszédasszony is felsorakozott mellé. Persze anyuék már régóta panaszkodnak rá, de nekem eddig nem volt különösebb bajom vele.

Kb. egy hónappal ezelőtt szólt, hogy nagyon rálóg a selyemakácom ága az óljai tetejére, vágjam le azt az ágat, ami rálóg. OK, Marci azonnal levágta, kész, passz. Azóta nem voltam kinn, hol ezért, hol másért (múlt héten pölö kimentem, de itthon felejtettem a kulcsot). Tegnap hirtelen leesett a hó, én meg szentségeltem, hogy miért vagyok olyan marha, hogy otthon hagytam múltkor a kulcsot, akkor még idejében be tudtam volna a növényeket takarni. Jobb későn, mint soha, ma felkerekedtem és kimentem a hidegben, hóban.

Beverekedtem magamat a házig (a zárakat meg kell nézetni, egyik nehezebben nyílik, mint a másik), majd rögtön elsőre a megcsonkított selyemakácom ötlött a szemembe. A két legnagyobb ágat valaki lefűrészelte és a pince tetejére dobta. Az csak egyik dolog, hogy a tudtom nélkül hozzányúlnak a fámhoz, de ki vette a bátorságot, hogy bemásszon a kertembe... bakker. Ilonka is előkerült és kérdésemre közölte, hogy az unokája volt az. Kérdeztem, hogy került be a kertbe, hát a cserépkupacon keresztül, ami a ház falánál van. Aztán ezt az állítását gyorsan visszaszívta, amikor elkezdtem szemrehányni emiatt. Ja, nem, nem is volt bent a kertben, hanem valami létráról és az ágakat úgy dobta rá a pincetetőre. Röhögnék, ha lenne kedvem, ez az öregasszony hülyének néz engem. Aztán átment támadóba, miszerint őneki nincsen rézsűje! (ezt a szót használta) Ja, mondom, Ilonka, a kerítést nem én tettem oda, ahol van, hanem ti, különben is mi köze ennek a selyemakácomhoz? Na, erre hirtelen nem tudott mit mondani.

Szóval jól eldiskuráltunk úgy 20 méter távolságról. Biztosított még, hogy ő nem akar senkivel rosszban lenni és majd a lányával tárgyaljam meg a kérdés további részeit, mert ő úgyis elköltözik és eladják a telket. És úgyis ki lesz méretve. Böhhh! Ennyit erről.



Két óra hosszat voltam kint, ezalatt ellapátoltam a havat az útból mindenfelé, és mégis betakartam, amit kellett, bár Ilonka szerint azzal már elkéstem, höhö. Fenét.  Aztán megvizsgáltam, hogy fagyott-e a föld, nem volt az, ezért még a yukkák egy részét is átültettem, ahova akartam. Először azt hittem, hogy az ezüstfenyőmet is bántották, de megvizsgálva láttam, hogy nincs rajta semmilyen nyom, pedig messziről olyan kis szerencsétlen nyurgának nézett ki a megszokott csinos formája helyett. Rájöttem, hogy a legalsó nagy ágait annyira belepte a hó, hogy nem is látszottak, azokat lerázogattam és mindjárt visszanyerte az eredeti kinézetét. Remélem, karácsonykor senki nem akarja majd ellopni a fenyőimet, ilyenkor tél elején mindig izgulok egy kicsit emiatt.

Mérgemben (mert azért morcos voltam kissé) elfelejtettem lefotózni a kertet, pedig direkt azért vittem ki a masinát. Bár inkább folyt rólam a víz a munkában, de azért nem ártana egy hősugárzó, ha pihizni is akar az ember kicsit a házban. Főztem egy nagy bögre teát, aztán rohantam a buszhoz.

Képek 075

 

Győzelem

(A régi blogból származó bejegyzés, meghagytam, mert a kertről szól. 2023.05.12.)

Ma 6 órán keresztül megfeszítetten küzdöttem a sűrű, tömött gazzal és én győztem. Idén másodszor, hm.

Tartok tőle, hogy ez volt az idei utolsó nekifutásom (hálisten).

Szerencsém volt, az idő a kedvemben járt, pedig féltem, hogy esni fog. Ehelyett nagyon kellemes, napos, tiszta idő volt, délben is hozzá lehetett fogni a gaznyíráshoz.

Ámde este... Mivel még este 7-kor is a pincetetőn ugráltam, a 8-as busszal tudtam hazamenni. Nincs lehangolóbb egy sötétedés utáni kihalt falunál. Még a végén kiderül, hogy mégis városi lyány vagyok én. Nem akartam hinni a szememnek, hiszen még két héttel ezelőtt is este 8-kor a buszról a naplementében gyönyörködtem. Most meg elmenetelkor már épphogy csak annyi fény volt, hogy ki tudtam deríteni, melyik kulcs melyik, amivel zártam. Aztán a buszon meg jól szétfagytam, pedig kabátot is vittem magammal.

Jutalmul a jó munkámért, vettem egy giroszt a körtéren.

Itt az ősz menthetetlenül. Ez abból is látszik, hogy holnap jön a kéményseprő. Persze munkaidőben.

Megint

(A régi blogból származó bejegyzés, meghagytam, mert a kertről szól. 2023.05.12.)

... tönkre vagyok menve. Kikészítette a tagjaimat vasárnap a szegélyvágó. Annyira kényelmetlen fogni, túl hosszú nekem és nem lehet a hosszát állítani. A gombja hátul van, pedig folyamatosan kell nyomni, mert csak akkor működik, amit helyeslek, csak ne lenne olyan kényelmetlen tartani. Ráadásul nem vettem fel hosszúnadrágot, így az indításkor lepattanó damil (olyankor vágja megfelelő méretre, a maradék elröpül) kétszer is pont a lábamra pattant elég csúnya sebeket okozva.

Van azért jó hír is. A ház előtt pikk-pakk végeztem, mindössze 3x kellett a tartályt üríteni. Nem csoda, 2 héttel ezelőtt lett vágva a fű. Kb. ilyen időközönként kellene mindenhol, de nem volt rá idő két héttel ezelőtt hátul befejezni, így a kert fele nagyon elburjánzott. Nem mondom, szép látvány volt a sűrű virágosrét (rengeteg mezei zsályával) a pincetetőn, na de azt levágni...

Kipurcanva

(A régi blogból származó bejegyzés, meghagytam, mert a kertről szól. 2023.05.12.)

Dolgos nap áll mögöttem.

Délelőtt átmentem Zsuzsihoz a lakást leellenőrizni, majd a körtéri ezermester(?) üzletet kerestem fel abból a célból, hogy 200-as szögeket vegyek a sátorhoz. János ötlete volt még pár évvel ezelőtt Basaharcon, amikor feldőlt a sátrunk a viharban, hogy a gyenge sátorpöckök helyett inkább 200-as szögekkel kellene a sátrat megerősíteni és ez bevált. Eddig mindig János szögeit használtam, de most később megyünk, nem a táborkezdéskor és attól féltem, hátha felhasználják a szögeket, nekem meg nem marad. Vettem 20 darabot, plusz 20 db alátétet, majd még vettem egy klassz antik hatású fogast is a kisszoba ajtajára. Közben a táskámmal jól levertem egy műanyag nemtommikkel teli dobozt. Nem nagyon siettek segítségemre, amikor elkezdtem összevadászni a földről a cuccost, csak egy pasi lökdöste közelebb hozzám a cipőjével az elgurult darabokat. Már majdnem összekotortam az összeset, amikor a mádám a pult mögött nagy kegyesen szólt, hogy hagyjam, majd összeszedik. Mondtam, kösz, nem kell, már majdnem kész vagyok vele, vazzeg. Igazából nem csak ezt mondtam, hanem szabadkoztam, hogy végülis én vertem le, blablabla.

Szükségem volt még AAA-s elemekre is a zseblámpába. Nem nagyon volt ötletem, hogy a környéken hol kapok elemet, ezért átsétáltam az Allée-ba és ott lementem a Sparba. Csak elemet és mosóport akartam venni, ehhez képest alig bírtam hazavonszolni magamat a sok cuccal, amik a következők voltak: egy mókás fejlámpa, 3 db káposztás csiga, 1 tábla keserű csoki, 1 nosztalgia Korfu szelet, 1 üveg mézes pálinka, 3 doboz tea, egy széthajtható szobai szárító és a már említett elemek és 4 kg mosópor. Plusz a 200-as szögek nem elhanyagolható súlya a táskámban.

Ezután jött 2 óra pihi, amíg ment a mosógép (muszáj volt egy mosást elindítani, hogy legyen tiszta ruhám a táborban). Aztán futás ki Etyekre füvet nyírni, közben ima, hogy ne nyíljanak meg az ég csatornái még egy fél napig.

Először a ház előtt tettem rendbe a terepet, utána úgy éreztem, hogy kész, ennél több nem megy ma. Ehhez képest még a kertben is eltöltöttem vagy 3-4 órácskát feszített munkával, de így is csak a fele lett levágva. Az volt a nehezítés, hogy a fű (gyom) hatalmasra megnőtt és rettentő sűrű a sok esőtől, így nem elég csak úgy lazán végigtolni rajta a fűnyírót, hanem egy területen legalább 4x át kell menni. Először kicsit megemelve a fűnyíró elejét, majd vissza, aztán leengedve és vissza. A tartályt pedig 2 percenként kellett üríteni.

Más normális nyarakon a kert ilyenkor már félig ki van száradva.

A 8-as busszal jöttem haza, majdnem szétfagytam az ujjatlan pólómban, mire hazaértem. Utána még egy mosás csak úgy ráadásnak.

A pincetető így maradt, de alul már látszik a fazonírozás

Megvannak az árnyékolók

(A régi blogból származó bejegyzés, meghagytam, mert a kertről szól. 2023.05.12.)

Nem volt egyszerű a tegnapi nap, de nem akarok szót vesztegetni rá, hogy milyen Canossajárással kaptam meg végre a Velux árnyékolókat. A lényeg, hogy megvannak és hármat már fel is szereltem. Drága volt*, de minőségi, minden darab tizedmilliméterre stimmel a többivel, öröm vele dolgozni. Egyedül a csavarozás volt egy kicsit nehéz (pasimunka), de nem én lennék, ha nem küzdöttem volna meg vele. A maradék két árnyékolót azért majd elektromos csavarhúzóval fogom feltenni, úgy mégiscsak egyszerűbb, mint a hozzá adott kézivel szarakodni.



* Olyan szerencsém volt, hogy éppen most van egy 10 %-os akció. :)

A kert nagyjából rendben

(A régi blogból származó bejegyzés, meghagytam, mert a kertről szól. 2023.05.12.)

Az idei málnatermés. Nem olyan jó, mint elsőre kinéz, a fele el van rothadva a töveken, ami nincs, az pedig vízízű. Vagy keserű, vagy mindkettő.

 A kerti munkálatokat befejezvén

Idill a kertben

Pipacsszezon

*** Képek ***

Vasárnap

(A régi blogból származó bejegyzés, meghagytam, mert a kertről szól. 2023.05.12.)

Most bőven van időm helyszíni közvetítést tartani. Ugyanis alighogy kiértem egy órája Etyekre, ettem, ittam egy kávét, beidegesítettem a számítógépet, hogy lássam a meccset (illetve olvassam), frissítettem az avastot és a superantispyware-t, erre nem elkezd esni éppen, amikor hozzáláttam volna a kerthez? De legalább telnek a hordók, szegény szomszéd ne maradjon már víz nélkül a nyárra.

Bosszantó, hogy hiába áll el az eső, a vizes füvet nem szabad vágni az elektromos eszközökkel. De egyelőre nem is nagyon akar elállni.

Félidő van, Olaszország - Új-Zéland 1:1. Előbbire fogadtam, remélem, hozzák a formájukat.

Akartam csigát fényképezni, mert kedden lesz a negyedéves kis házi pályázatunk, téma: sebesség. Vazzeg, ezt sem nagyon fogom tudni összehozni a csapadék miatt.

Tök jó, nézem a meccset élőben a gépen a sportgeza.hu-n.

Szombat

(A régi blogból származó bejegyzés, meghagytam, mert a kertről szól. 2023.05.12.)

Helyszíni közvetítést akartam írni a kertből, de aztán jobbnak láttam hasznos munkával tölteni az időt. Ha félbehagyom, akkor már nem mentem volna vissza hadakozni a gazzal.

Jól gondoltam, az elektromos hosszabbítók nem működtek jól. Vettem a héten egy új 30 méterest, ezek után a szegélynyíró és a fűnyíró is úgy dolgoztak, mint a kisangyal. Meg én is.

Persze kész nem vagyok, ilyen hétvégi kirohangatásokkal nem lehet a kertet rendben tartani, de azért szépen alakul. A belső kerti málnást a fenyővel és a lonccal együtt kiszabadítottam a gazból, közben találtam egy jó pár érett málnát, nyami. A hátsó málnást megint elöntötte a gaz, hozzáfogtam ahhoz is, de be kellett látnom, hogy nem lehet ide-oda kapkodni, és a belső kert sem volt még korántsem kész. Ezt a hátsó málnást jövőre meg kellene szüntetni, a benti málnásból pedig kiszedni a sásliliomokat, mert agyonnyomják egymást a málnával.

Nagy felfedezést tettem: a kertben rendet kell vágni. Vagyis akkor tudom hatékonyan művelni a növényeket, ha keretekbe szorítom a terjeszkedésüket és nem sajnálom kivágni azokat, amelyek nem a megfelelő helyen nőnek. Így a málnát könnyebb művelni is, meg hozzáférni is. Ki kellene húzni egy kordont és arra kötözgetni fel a málnavesszőket. Majd ősszel, amikor leérett.

Visszatérve a mai dolgokhoz, este még a kert jó részén a füvet is levágtam. Kezd szép rend lenni. A kerítés melletti növények is kezdenek levegőt kapni. Na, egyelőre nem mindegyik, de szép haladást értem el a mai napon.

Nagyon kellene egy jó kapa és egy villa is. Utóbbi azért, mert a kivágott, kihúzkodott gazt kisebb kazlakba raktam és ezeket könnyebb lesz mozgatni egy villával. (Nem étkező! :)

Pipa vagyok, mindkét hordómból eltűnt a víz. Ilonka szerint lyukasak, aha, mindkettő egyszerre lyukadt ki... Laci szerint a szomszéd szívta le. Ezt már könnyebben el tudom képzelni, bár azt fel nem foghatom, mit kezd 400 liter rozsdás vízzel, mikor a kertjébe szerintem 100 évvel ezelőtt ment ki utoljára, akkor is azért, hogy újabb néhány rozzant lomot helyezzen el benne. Mondjuk az Ilonka felőli hordóhoz nem nagyon lehet hozzáférni, hacsak be nem mászik a kertbe, de azt nem hiszem.

Egy biztos, hogy a múlt héten a kapu melletti hordó teljesen tele volt és úgy emlékszem, a másik is. Most meg mindkettő töküres.

Nem szívesen fejezném be ezzel, ezért még beszámolok arról is, hogy a 8:05-ös busszal mentem haza. Épp akkor amikor a nap már elég alacsonyan, ferdén és narancssárgán sütött. Szívszorítóan szép volt a falu és az Etyek körüli dimbek-dombok...

Nincs valami jó kedvem

(A régi blogból származó bejegyzés, meghagytam, mert a kertről szól. 2023.05.12.)

Azzal kezdődött, hogy csak délután mentem ki Etyekre, mert a hőség miatt úgysem tudtam volna semmit csinálni kint. Így sem. Estefelé kezdett normalizálódni a meleg, elővettem a tegnap vásárolt szegélynyírót, hogy levágjam a maradék gazt a kertben. Kicsit bosszantott, hogy a leírás nem volt valami pontos. Persze, mert négyféle hasonló termékhez csinálták, mindenki válogassa ki belőle, ami a saját gépére vonatkozik. Az ábrák számozása is el volt csúszva, nem szeretem az ilyesmit, miért nem lehet rendesen megcsinálni.

Elolvastam minden biztonsági előírást, felvettem hosszúnadrágot, zárt cipőt, védőszemüveget (úgy néztem ki, mint egy nagy darázs), összedugtam a szegélynyírót a hosszabbítókkal és kimentem kipróbálni.

Meg sem mukkant.

Húvazz, neeee.

Újra végigtanulmányoztam mindent, amit lehetett, újabb próba, semmi.

Gondoltam, hátha a hosszabbítók valamelyikével van baj. A lehető összes variációt kipróbáltam (egyik hosszabbító kihagyása, másik kihagyása, mindkettő kihagyása), semmi.

A qrrrrva életbe, akkor mi van.

Még több próba, semmi. Elpakoltam, elővettem megint. Próba, semmi.

Már teljesen lemondtam róla, de még egy utolsó próba úgy, hogy a házban egyenesen az állóéámpa mellé dugtam be. Nyomom a gombot, már majdnem elengedem káromkodva, amikor beindult! Hóha, újabb próba, megint beindult! Lehet, hogy az a baj, hogy nem nyomtam a gombot elég sok ideig az elején!

Visszaöltözés zárt cipőbe, védőszemüvegbe, cucc kicipelése a kertbe, összedugás a hosszabbítókkal, beállás szegélynyíró pózba. Gombok szabályszerű megnyomása, semmi. Többszöri nyomogatás, semmi. Na, akkor a hosszabbítóval van baj.

Visszacipelés, újabb próba az állólámpánál hosszabbító nélkül, SEMMI!!

Van áram egyáltalán? A végén már azt sem tudtam, a lámpák sem égtek, de lehet, hogy lekapcsoltam az áramot a kishűtőnél, mittomén, menni kellett a buszhoz. Még egy ötletem van, hogy leverte talán a biztosítékot. De ez már csak a buszon jutott eszembe.

De az legalább megnyugtató, hogy úgy néz ki, nem a cuccal van baj.



A másik.

A konyha-résznél észrevettem az ágy mögött és mellett, hogy penészes a fal. Abban a száraz tetőtérben! Túúúúdom, hogy sokat esett az eső, de vazzeg, már majdnem két hete nem esik és a múltkor nem emlékszem, hogy lett volna penész ott. Elhúztam az ágyat, mellette még vizes volt a kő. Mi a fenétől??



Nami most már megcsinálhatná a biztosítást a présházra. Nyugtalan vagyok.

Végre kijutottam a kertbe!

(A régi blogból származó bejegyzés, meghagytam, mert a kertről szól. 2023.05.12.)

 

Á, nem is félelmetes egyáltalán.

Ez a Velux ablakaim típusa. Ezt kell tudni ahhoz, hogy sötétítőt rendeljek rájuk.

Hát ez meg én vagyok.

Ennyit a kertészkedésről.

Elkezdtem a növényeket kiszabadítani a gaz alól, elég nehéz munka. Alig valamennyit sikerült. A fűvágás pedig befuccsolt az első adagnál. Se kép, se hang, kell vennem egy szegélyvágót, vagy minek híják. Akkora a gaz, hogy a normál fűnyíró nem bír vele. Aztán meg jött az ítéletidő. Egy szerencsém volt, a busz indulására éppen abbahagyta.

Vizesek a fák a buszmegállóban is.

Takarítós hétvége

(A régi blogból származó bejegyzés, meghagytam, mert a kertről szól. 2023.05.12.)

Edittel kimentünk vasárnap a présházhoz, hogy megbeszéljük, hogyan rendezzük át komfortosan a fenti belső teret. Én naiv, én legalábbis azt hittem, hogy megbeszélünk, aztán majd egyszer meg is valósítjuk. Utána meg majd kertészkedek kicsit, levágom a füvet, meg ilyesmik.

Elég hamar kiderült, hogy Edit ezt nem teljesen így gondolta, hanem ahogy ötleteltünk, már toligáltuk is a bútorokat, portalanítottunk, amennyire lehetett, felmostunk, egy helyre gyűjtöttük a munkaeszközöket, festékes cuccokat, maradék anyagokat. Kis listát is írtunk, hogy mit kell kihozni otthonról, mit kell venni. Megbeszéltük, hány alvóhely van jelenleg (jönnek ki a haverokkal a Pincefesztiválra), hol szeretném a konyhasarkot, melyik ablak alatt legyen a mosakodós rész, ami jelenleg a lavór, körömkefe és a folyékony szappan ünnepélyes elhelyezését jelentette, haha. Kicsit egyszerűbb dolgunk lett volna, ha hozunk ki takarítóeszközöket (szivacs, rongy, kislapát), mert így csak a meglévőkkel tudtunk gazdálkodni. Szerencsére porszívó és egy százéves partvis volt, a felmosó vödör elég rozzant, de azért lehetett használni. Nagyobb gond a vízhiány, mert az esővizes hordó aljában lötyögött csak valami, az is csupa rozsda a hordótól, viszont a vízaknába lemászni a meztelen csigák közé nem akaródzott a slagért. Pedig nem is biztos, hogy vannak már meztelen csigák (csak elég valószínű).

A szekrények elég randák és nem idevalók, viszont jó erősek és sok hely van bennük. Azon morfondírozom, hogy vagy át kellene festeni őket, ami elég nagy munka, mert az anyagot meg kell előtte dolgozni, hogy tapadjon rá a festék és házilag nem is biztos, hogy elfogadható minőséget tudunk produkálni. Vagy rakatok rájuk szép ajtókat az asztalos Sanyival, ami meg talán túl jó minőség lenne ahhoz képest, hogy ez mégiscsak a telek és ahhoz azért ősöreg ez a bútor, nem beszélve arról, hogy nem kis költség és akkor már inkább az itthoni szekrényt kellene előbb megoldani, mert elég szétesős állapotban van.

Ki akarom vinni a régi konyhaasztalt, ami most a hálószobában vesztegel, a régi számítógépet, ami teljesen jó, csak túl nagy, főleg a monitora és itthon nem tudom hova rakni, kidobni meg nem akarom. Ott meg tudnék dolgozni rajta, csak előbb újra kell telepíteni az egészet valszeg a munkahelyemen, ami külön cirkusz oda bevinni, meg visszahozni. Kikerülne a mostani TV is. Nem beszélve egy kályháról, amit előbb-utóbb szintén be kell szerezni. Szóval a mostani tágas tér nem lesz azért annyira tágas, mire minden idekerül. Hacsak nem fogunk hozzá az alsó résznek, amibe belegondolni sem merek. Ja, és a két itthoni heverő, valamint a kisebbik kanapé is oda van szánva...

Persze fűnyírásról már szó nem lehetett, Lacipapa megígérte, hogy ma lenyírja a füvet, annyi az elfekvő málnáimnak, amiket szintén tegnap akartam felkötözni.

De a ház ragyog, mi meg jól elfáradtunk.

(Edit tegnap a várandós barátnőjééknek segített másik lakásba cuccolni, takarítani, rendezkedni, neki duplán kijutott.)

A képek kicsit csalósak a nagylátószög miatt, de nem nagyon.

Ja, egyébként hihetetlen jópofa dolgot találtam ki. Illetve az ötletet a DEKO tv-ből merítettem. Már régóta filózok azon, hogy legyen hátul a kertben egy tűzrakóhely. Most már tudom, milyet szeretnék. Egy kör alakú, süllyesztett tűzrakóhelyet kellene kialakítani. Az egész kb. 3 méter átmérőjű és burkolóanyaggal van mindenhol kirakva, kivéve a kör közepét, ahol a tűz ég. Mivel süllyesztett (kb. 40 cm mély), ezért a kör széle szolgál ülőhelyként. Úgy számolom, hogy ide kb. 12 ember simán elférne. Találtam képet egy hasonlóról. Én ennél szabályosabbat képzeltem el eredetileg, de ez is nagyon jól néz ki szerintem.

Délután a kertben

(A régi blogból származó bejegyzés, meghagytam, mert a kertről szól. 2023.05.12.)

Volt azért munka is dögivel. Kábé most úgy érzem magam, mint akit ledaráltak, aztán kiköptek a szemétdombra. Harcoltam ma megint egyet a málnással és sajnos még egy része mindig nyerésre áll. Nem is a málnásnak, mert azzal egy oldalon állunk (most), hanem a taracknak egy része áll nyerésre a málnásban. Így pontos. Csak azon csodálkozom, szerencsétlen málna egyáltalán hogy bírta eddig.

Hazafelé menet viszont megint elkapott a jóérzés, amikor a buszmegállóban vártam a buszra és egész költői gondolataim támadtak volna, ha költő lennék. Elég az hozzá, gyönyörű idő volt, a madarak torkuk szakadtából csiripeltek, nyugalom volt, még a fél másodpercenként elhúzó járművek sem tudták megzavarni az idillt. Úgyhogy kafa volt a derék-, kéz-, sarok- és miegyébfájás ellenére is. (Mondom, hogy minden porcikám odavan!)

Az utolsó kép az "Én és a budi fala a kertben" címet kapta.

*** Képek ***

Kerti munkálatok

(A régi blogból származó bejegyzés, meghagytam, mert a kertről szól. 2023.05.12.)

Sűrű a mostani hétvégém, ma délelőtt és holnap egész nap a gép előtt kell ülnöm.

Ma délután viszont kiszaladtam Etyekre, a kertbe. Ennek elsődleges és legfontosabb oka az volt, hogy a kisebb selyemakácok még mindig be voltak takarva, és ez a nagy melegben nem túl ideális nekik. A legkisebb fácskákra, most láttam csak, ősszel túl sok kukoricaszárat raktam, ami a csapadéktól elkezdett rohadni. Még pár napot már nem bírtak volna ki. Gyorsan kiszabadítottam őket.

Aztán hozzáfogtam a kerítésen belüli málnás rendbetételéhez. Muszáj volt végig megcsinálni, mert tudtam, hogy ha félbehagyom, akkor az már úgy is marad. Megszabadítottam őket a tavalyi elszáradt (letermett) vesszőktől (tavaly kellett volna még nyáron), kicsit visszavágtam a felnyurgult szálakat, aztán ahol volt karó, ott a közeli vesszőket a karóhoz kötözgettem. Így nem fekszenek el a földön később, jobban hozzáférhetők lesznek nyáron és a sásliliomok is szóhoz (levegőhöz) tudnak majd jutni. Meg a fenyő is, ami egyébként szép nagy lett, rá sem fogtok ismerni. Nem ártana megkapálni is a málnást, amíg még nem nagy a gaz.

Namármost, a kerítésen kívüli málnásra gondolni sem merek, hogy mi lehet ott. Azt minden évben elhanyagolom, meg is látszik a termésen. Tavaly ugyan már elhatároztam, hogy kötelező programként minden egyes alkalommal, amikor kint vagyok, ások egy kicsit ott, de ez csak félig valósult meg. Olyan kemény a földje, mint a kő és tiszta tarack az egész. Tavaly már alig látszott ki a hátsó része a gazból. Szóval az nehezebb dió lesz.

Nem volt olyan meleg az idő, mint gondoltam, hosszúujjú póló, mellény és kesztyű volt rajtam (a kesztyű nem a hideg miatt :), de így is jól össze lett kaszabolva a bőröm, főleg a kesztyű és a póló közötti kb. 8 cm-es felületen. A kis hálátlanok.



Kíváncsi vagyok, a babérmeggyből lesz-e még valami, mert kívülről nagyon úgy néz ki, hogy szétfagyott. A júdásfák közül a kisebbik már majdnem ugyanakkora, mint a nagyobbik, szinte teljesen behozta a lemaradást. Ősszel átültettem néhány tő yuccát a legmostohább oldalra (a szemétdombos szomszéd oldalára), elég randán néznek ki. Nekik nagyon drukkolok. Ugyanott van néhány tő levendula. Azt olvastam, hogy ha ősszel levágok ágakat róla és bedugdosom a földbe, akkor tavaszra meggyökeresednek. Hát én így is tettem, most várom, hogy tényleg úgy legyen. Egyelőre nem látszik rajtuk semmi.



Borzasztóan megbántam, hogy néhány évvel ezelőtt kedvem támadt akácot ültetni a rózsaszínvirágos fajtából. Irtó erőszakos, nő, mint a bolondgomba és a föld alatt terjeszkedik. A leglehetetlenebb helyeken bújik elő és hetek alatt képes félmétereket fejlődni. Mindent elnyom és tele van szúrós tüskékkel ráadásul.



A pincetetőn a szellőzőnyílásként szolgáló mészkőből télen egy jó nagy darab levált, félő, hogy szétporlad rövid időn belül az egész.

A komposztládám felső lécei és a teteje eltűnt a tél folyamán, tartok tőle, hogy gyújtós lett belőle. Nem akarok belegondolni, hogy kinek a kályhájában, de lenne rá tippem.



Viszont jólesett kint lenni, letenni a szemüveget és kicsit kizökkenni a gép előtti munkából.

Képek 074