Takarítós hétvége

(A régi blogból származó bejegyzés, meghagytam, mert a kertről szól. 2023.05.12.)

Edittel kimentünk vasárnap a présházhoz, hogy megbeszéljük, hogyan rendezzük át komfortosan a fenti belső teret. Én naiv, én legalábbis azt hittem, hogy megbeszélünk, aztán majd egyszer meg is valósítjuk. Utána meg majd kertészkedek kicsit, levágom a füvet, meg ilyesmik.

Elég hamar kiderült, hogy Edit ezt nem teljesen így gondolta, hanem ahogy ötleteltünk, már toligáltuk is a bútorokat, portalanítottunk, amennyire lehetett, felmostunk, egy helyre gyűjtöttük a munkaeszközöket, festékes cuccokat, maradék anyagokat. Kis listát is írtunk, hogy mit kell kihozni otthonról, mit kell venni. Megbeszéltük, hány alvóhely van jelenleg (jönnek ki a haverokkal a Pincefesztiválra), hol szeretném a konyhasarkot, melyik ablak alatt legyen a mosakodós rész, ami jelenleg a lavór, körömkefe és a folyékony szappan ünnepélyes elhelyezését jelentette, haha. Kicsit egyszerűbb dolgunk lett volna, ha hozunk ki takarítóeszközöket (szivacs, rongy, kislapát), mert így csak a meglévőkkel tudtunk gazdálkodni. Szerencsére porszívó és egy százéves partvis volt, a felmosó vödör elég rozzant, de azért lehetett használni. Nagyobb gond a vízhiány, mert az esővizes hordó aljában lötyögött csak valami, az is csupa rozsda a hordótól, viszont a vízaknába lemászni a meztelen csigák közé nem akaródzott a slagért. Pedig nem is biztos, hogy vannak már meztelen csigák (csak elég valószínű).

A szekrények elég randák és nem idevalók, viszont jó erősek és sok hely van bennük. Azon morfondírozom, hogy vagy át kellene festeni őket, ami elég nagy munka, mert az anyagot meg kell előtte dolgozni, hogy tapadjon rá a festék és házilag nem is biztos, hogy elfogadható minőséget tudunk produkálni. Vagy rakatok rájuk szép ajtókat az asztalos Sanyival, ami meg talán túl jó minőség lenne ahhoz képest, hogy ez mégiscsak a telek és ahhoz azért ősöreg ez a bútor, nem beszélve arról, hogy nem kis költség és akkor már inkább az itthoni szekrényt kellene előbb megoldani, mert elég szétesős állapotban van.

Ki akarom vinni a régi konyhaasztalt, ami most a hálószobában vesztegel, a régi számítógépet, ami teljesen jó, csak túl nagy, főleg a monitora és itthon nem tudom hova rakni, kidobni meg nem akarom. Ott meg tudnék dolgozni rajta, csak előbb újra kell telepíteni az egészet valszeg a munkahelyemen, ami külön cirkusz oda bevinni, meg visszahozni. Kikerülne a mostani TV is. Nem beszélve egy kályháról, amit előbb-utóbb szintén be kell szerezni. Szóval a mostani tágas tér nem lesz azért annyira tágas, mire minden idekerül. Hacsak nem fogunk hozzá az alsó résznek, amibe belegondolni sem merek. Ja, és a két itthoni heverő, valamint a kisebbik kanapé is oda van szánva...

Persze fűnyírásról már szó nem lehetett, Lacipapa megígérte, hogy ma lenyírja a füvet, annyi az elfekvő málnáimnak, amiket szintén tegnap akartam felkötözni.

De a ház ragyog, mi meg jól elfáradtunk.

(Edit tegnap a várandós barátnőjééknek segített másik lakásba cuccolni, takarítani, rendezkedni, neki duplán kijutott.)

A képek kicsit csalósak a nagylátószög miatt, de nem nagyon.

Ja, egyébként hihetetlen jópofa dolgot találtam ki. Illetve az ötletet a DEKO tv-ből merítettem. Már régóta filózok azon, hogy legyen hátul a kertben egy tűzrakóhely. Most már tudom, milyet szeretnék. Egy kör alakú, süllyesztett tűzrakóhelyet kellene kialakítani. Az egész kb. 3 méter átmérőjű és burkolóanyaggal van mindenhol kirakva, kivéve a kör közepét, ahol a tűz ég. Mivel süllyesztett (kb. 40 cm mély), ezért a kör széle szolgál ülőhelyként. Úgy számolom, hogy ide kb. 12 ember simán elférne. Találtam képet egy hasonlóról. Én ennél szabályosabbat képzeltem el eredetileg, de ez is nagyon jól néz ki szerintem.