(A régi blogból származó bejegyzés, meghagytam, mert a kertről szól. 2023.05.12.)
Két alternatíva közül a harmadik volt a nyerő.
1. Beszélni a vízvezetékszerelővel, bevezettetni a vizet a présházba (vízóra, víz volt eddig is, csak csap nem). Probléma: nincs kitalálva, mi hol és hogy lesz a présházban, ezért fölösleges most ripsz-ropsz furkálni, falakat áttörni, földben vezetéket lerakni.
2. Az anyuékhoz felvezető vízcsövet elágaztatni ott, ahol amúgy is van egy összekötés. Probléma: ki kell venni az egyik kerítésoszlopot és megbolygatni a virágokat.
Hosszas hétvégi gondolkodás után a második mellett döntöttem.
Ma irány Etyek, hogy megbeszéljük. Meg is beszéltük, cuccokat meg kell venni, én addig kiszabadítom a csövet a földből.
Miután tiztáztuk, hogy ezt csak átmeneti megoldásnak tekintem a présházba vezetésig, L.papa egyszerűbbet javasolt. Csatlakoztassuk a locsolócsövet a vízaknában a vízcsaphoz (nem is tudtam, hogy ott van egy vízcsap), ha kell, akkor a csövet kihúzom az aknából, hátravezetem és kész. Amikor megyek haza, feltekerem a csövet, berakom a vízaknába, elzárom a vizet. Ez sem rosszabb megoldás, mint a 2. és a virágok is békén maradnak.
Halleluja!
Aztán aludtam egy nagyot.
Aztán kimentem és meglocsoltam szegény szomjazó növényeket.
Aztán feltekertem a csövet és elindultam le a vízaknához.
Aztán kinyitottam a tetejét. Azon mindjárt észrevettem két nagy, kövér meztelen csigát.
Aztán körülnéztem lent és még sok-sok meztelen csigát fedeztem fel. Mindegyik nagyon nagy és kövér volt.
Aztán lemásztam kissé viszolyogva.
Aztán felakasztottam a csövet és elzártam a vizet, miközben fél szemmel a meztelen csigákat kerestem magam körül. Azért csak fél szemmel, mert eléggé undorodom a látványuktól.
Aztán kimásztam és lezártam a vízakna tetejét.
Aztán azon gondolkodtam, hogy nagyon takarékos leszek a vízzel. A meztelen csigák elintézték.
A képen a legnagyobbik selyemakácom virágkezdeményei láthatók.
*** Képek ***
