(A régi blogból származó bejegyzés, meghagytam, mert a kertről szól. 2023.05.12.)
Dolgos nap áll mögöttem.
Délelőtt átmentem Zsuzsihoz a lakást leellenőrizni, majd a körtéri ezermester(?) üzletet kerestem fel abból a célból, hogy 200-as szögeket vegyek a sátorhoz. János ötlete volt még pár évvel ezelőtt Basaharcon, amikor feldőlt a sátrunk a viharban, hogy a gyenge sátorpöckök helyett inkább 200-as szögekkel kellene a sátrat megerősíteni és ez bevált. Eddig mindig János szögeit használtam, de most később megyünk, nem a táborkezdéskor és attól féltem, hátha felhasználják a szögeket, nekem meg nem marad. Vettem 20 darabot, plusz 20 db alátétet, majd még vettem egy klassz antik hatású fogast is a kisszoba ajtajára. Közben a táskámmal jól levertem egy műanyag nemtommikkel teli dobozt. Nem nagyon siettek segítségemre, amikor elkezdtem összevadászni a földről a cuccost, csak egy pasi lökdöste közelebb hozzám a cipőjével az elgurult darabokat. Már majdnem összekotortam az összeset, amikor a mádám a pult mögött nagy kegyesen szólt, hogy hagyjam, majd összeszedik. Mondtam, kösz, nem kell, már majdnem kész vagyok vele, vazzeg. Igazából nem csak ezt mondtam, hanem szabadkoztam, hogy végülis én vertem le, blablabla.
Szükségem volt még AAA-s elemekre is a zseblámpába. Nem nagyon volt ötletem, hogy a környéken hol kapok elemet, ezért átsétáltam az Allée-ba és ott lementem a Sparba. Csak elemet és mosóport akartam venni, ehhez képest alig bírtam hazavonszolni magamat a sok cuccal, amik a következők voltak: egy mókás fejlámpa, 3 db káposztás csiga, 1 tábla keserű csoki, 1 nosztalgia Korfu szelet, 1 üveg mézes pálinka, 3 doboz tea, egy széthajtható szobai szárító és a már említett elemek és 4 kg mosópor. Plusz a 200-as szögek nem elhanyagolható súlya a táskámban.
Ezután jött 2 óra pihi, amíg ment a mosógép (muszáj volt egy mosást elindítani, hogy legyen tiszta ruhám a táborban). Aztán futás ki Etyekre füvet nyírni, közben ima, hogy ne nyíljanak meg az ég csatornái még egy fél napig.
Először a ház előtt tettem rendbe a terepet, utána úgy éreztem, hogy kész, ennél több nem megy ma. Ehhez képest még a kertben is eltöltöttem vagy 3-4 órácskát feszített munkával, de így is csak a fele lett levágva. Az volt a nehezítés, hogy a fű (gyom) hatalmasra megnőtt és rettentő sűrű a sok esőtől, így nem elég csak úgy lazán végigtolni rajta a fűnyírót, hanem egy területen legalább 4x át kell menni. Először kicsit megemelve a fűnyíró elejét, majd vissza, aztán leengedve és vissza. A tartályt pedig 2 percenként kellett üríteni.
Más normális nyarakon a kert ilyenkor már félig ki van száradva.
A 8-as busszal jöttem haza, majdnem szétfagytam az ujjatlan pólómban, mire hazaértem. Utána még egy mosás csak úgy ráadásnak.
 |
| A pincetető így maradt, de alul már látszik a fazonírozás |
