Képek 076

 

Itt a tavasz...

(A régi blogból származó bejegyzés, meghagytam, mert a kertről szól. 2023.05.12.)

... újra és én bajban vagyok újra. Nő a fű (=gaz) és nekem észnél kell lennem, hogy ne hagyjam megnőni túlságosan, mert akkor szívok a kertben, mint a torkosborz. Ma úgy mentem ki Etyekre, hogy igen nehéz volt elképzelnem, hogy képes leszek már ma levágni a füvet a fűnyíróval. És mégis, alig 3 óra alatt túl voltam a fűnyíráson, a kert most gyönyörű rendezett. Igaz, nem minden részlete, de a növényeket lassan most már gatyába tudom rázni. (Én meg agyon vagyok gyötörve, de valamit valamiért.)

Elsődleges célom a málna kiirtása. Tegnap már elkezdtem (ugyanis tegnap is kint voltam), szépen lassan sor kerül az összesre. Nincs értelme a málnatermesztéssel küszködni, több a ráfordított munka sokkal, mint az eredmény. Tavaly például összesen egy kistányérnyit tudtam leszedni. Túl sok az eső most már évek óta, megrohad a málna a töveken, ha nincsenek szedve nap-mint-nap. Márpedig nincsenek, hiszen nem vagyok hét közben kint, hétvégén sem mindig. Szóval a málnának sajnos mennie kell.

Tegnap kissé megkésve, de leszedtem a téli takarást a kényes növényekről. A babérmeggyet először takartam be ősszel, meg is lett az eredménye, mert életében először nem fagyott el tövig.

A trombitafolyondár viszont nagyon gyanús, mert úgy tűnik, egy leheletnyi élet sincs benne, akárhol vágom el a szárát, sehol semmi zöld.

A nyári orgona is nehezen viseli a telet, megint szinte tövig vissza kellett vágni.

A két júdásfa viszont hatalmasat nőtt tavaly és közelről már látszanak a kis mélyrózsaszín virágkezdemények, amik a szárból bújnak elő, megelőzve a leveleket. Ha ilyen jó idő marad, talán már egy hét múlva virágba fognak borulni.

A kis fürtös gyöngyike telepem is egyre terjeszkedik, már emelgetik a fejüket a kis lila virágok, pár napon belül nagyon szép lesz.

Ősszel átültettem az egyik yuccát, remélem, megmarad, most elég halovány, csupa szárazak a levelei, csak egy pici zöld derengés van a közepén. Ennek most nagyon jól jönne egy pár esős nap, mint tavaly a másik kettőnek, amelyek szerintem a tavalyi esős hetek miatt élték túl az átültetést.

A tamariszkuszt is rettenetesen visszavágtam, pedig azzal nem volt kifagyási probléma, viszont tök ferdén nőtt, már tavaly ki kellett kötni a kerítéshez, hogy el lehessen mellette menni. Itthon a Bartókon is van egy csomó, amit a kertészek hasonló módon visszavágtak nemrég, tőlük vettem az ötletet, így majd jól megbokrosodik, mert valóban elég nyurga volt a ferdesége mellett.

Tavaly a vadszőlő végre felfutott a vécé falára, ma örömmel láttam, hogy lassan kibontakoznak a kis levelek rajta, ezek szerint megmaradt, sőt, jól érzi magát.

A présház mellett megint burjánzik a bodza, szerencsétlen, kénytelen vagyok kiirtani. Ma megkérdeztem egy fiút a táncon, akiről tudom, hogy egy kertészetben dolgozik, hogy mi a fenével irtsam ki, azt mondta, utánanéz. Valószínűleg majd valami levélen keresztül felszívódó anyagot kell rápermetezni.

Más most nem jut az eszembe. A terveimről nem írok, majd ha sikerül rávennem magamat, hogy idejében beszéljek, akivel kell, akkor beszámolok róluk.