(A régi blogból származó bejegyzés, meghagytam, mert a kertről szól. 2023.05.12.)
Ma délután viszont kiszaladtam Etyekre, a kertbe. Ennek elsődleges és legfontosabb oka az volt, hogy a kisebb selyemakácok még mindig be voltak takarva, és ez a nagy melegben nem túl ideális nekik. A legkisebb fácskákra, most láttam csak, ősszel túl sok kukoricaszárat raktam, ami a csapadéktól elkezdett rohadni. Még pár napot már nem bírtak volna ki. Gyorsan kiszabadítottam őket.
Aztán hozzáfogtam a kerítésen belüli málnás rendbetételéhez. Muszáj volt végig megcsinálni, mert tudtam, hogy ha félbehagyom, akkor az már úgy is marad. Megszabadítottam őket a tavalyi elszáradt (letermett) vesszőktől (tavaly kellett volna még nyáron), kicsit visszavágtam a felnyurgult szálakat, aztán ahol volt karó, ott a közeli vesszőket a karóhoz kötözgettem. Így nem fekszenek el a földön később, jobban hozzáférhetők lesznek nyáron és a sásliliomok is szóhoz (levegőhöz) tudnak majd jutni. Meg a fenyő is, ami egyébként szép nagy lett, rá sem fogtok ismerni. Nem ártana megkapálni is a málnást, amíg még nem nagy a gaz.
Namármost, a kerítésen kívüli málnásra gondolni sem merek, hogy mi lehet ott. Azt minden évben elhanyagolom, meg is látszik a termésen. Tavaly ugyan már elhatároztam, hogy kötelező programként minden egyes alkalommal, amikor kint vagyok, ások egy kicsit ott, de ez csak félig valósult meg. Olyan kemény a földje, mint a kő és tiszta tarack az egész. Tavaly már alig látszott ki a hátsó része a gazból. Szóval az nehezebb dió lesz.
Nem volt olyan meleg az idő, mint gondoltam, hosszúujjú póló, mellény és kesztyű volt rajtam (a kesztyű nem a hideg miatt :), de így is jól össze lett kaszabolva a bőröm, főleg a kesztyű és a póló közötti kb. 8 cm-es felületen. A kis hálátlanok.
Kíváncsi vagyok, a babérmeggyből lesz-e még valami, mert kívülről nagyon úgy néz ki, hogy szétfagyott. A júdásfák közül a kisebbik már majdnem ugyanakkora, mint a nagyobbik, szinte teljesen behozta a lemaradást. Ősszel átültettem néhány tő yuccát a legmostohább oldalra (a szemétdombos szomszéd oldalára), elég randán néznek ki. Nekik nagyon drukkolok. Ugyanott van néhány tő levendula. Azt olvastam, hogy ha ősszel levágok ágakat róla és bedugdosom a földbe, akkor tavaszra meggyökeresednek. Hát én így is tettem, most várom, hogy tényleg úgy legyen. Egyelőre nem látszik rajtuk semmi.
Borzasztóan megbántam, hogy néhány évvel ezelőtt kedvem támadt akácot ültetni a rózsaszínvirágos fajtából. Irtó erőszakos, nő, mint a bolondgomba és a föld alatt terjeszkedik. A leglehetetlenebb helyeken bújik elő és hetek alatt képes félmétereket fejlődni. Mindent elnyom és tele van szúrós tüskékkel ráadásul.
A pincetetőn a szellőzőnyílásként szolgáló mészkőből télen egy jó nagy darab levált, félő, hogy szétporlad rövid időn belül az egész.
A komposztládám felső lécei és a teteje eltűnt a tél folyamán, tartok tőle, hogy gyújtós lett belőle. Nem akarok belegondolni, hogy kinek a kályhájában, de lenne rá tippem.
Viszont jólesett kint lenni, letenni a szemüveget és kicsit kizökkenni a gép előtti munkából.