Délután a kertben

(A régi blogból származó bejegyzés, meghagytam, mert a kertről szól. 2023.05.12.)

Volt azért munka is dögivel. Kábé most úgy érzem magam, mint akit ledaráltak, aztán kiköptek a szemétdombra. Harcoltam ma megint egyet a málnással és sajnos még egy része mindig nyerésre áll. Nem is a málnásnak, mert azzal egy oldalon állunk (most), hanem a taracknak egy része áll nyerésre a málnásban. Így pontos. Csak azon csodálkozom, szerencsétlen málna egyáltalán hogy bírta eddig.

Hazafelé menet viszont megint elkapott a jóérzés, amikor a buszmegállóban vártam a buszra és egész költői gondolataim támadtak volna, ha költő lennék. Elég az hozzá, gyönyörű idő volt, a madarak torkuk szakadtából csiripeltek, nyugalom volt, még a fél másodpercenként elhúzó járművek sem tudták megzavarni az idillt. Úgyhogy kafa volt a derék-, kéz-, sarok- és miegyébfájás ellenére is. (Mondom, hogy minden porcikám odavan!)

Az utolsó kép az "Én és a budi fala a kertben" címet kapta.

*** Képek ***

Kert, időjárás

(A régi blogból származó bejegyzés, meghagytam, mert a kertről szól. 2023.05.12.)

Hálisten a hétvégi növény-kitakarás a legjobbkorra volt időzítve. Múlt héten még hideg-hűvös időjárás volt, tanakodtam is egy sort, nem lesz-e korai a növényeket kitakarni. Úgy döntöttem, itt az ideje. És milyen jól tettem, most itt idegelnék, ebben a harsány meleg időben, hogy megfulladnak a növények a kukoricaszár-télikabátjukban. Így viszont, hogy már vasárnap megszabadultak tőle, ráadásul kaptak egy jó kis esőt is a nyakukba még aznap, vígan éledezhetnek.
Ez a tegnapi-mai gyönyörű napsütés a régi március 15-ket juttatja eszembe. Az elmúlt években egyszer nem volt szép idő március 15-én, hanem inkább jó kis havasesős, télikabátos időjárás volt. Szemben a régi térdzoknis iskolai és Nemzeti Múzeumos ünnepségekkel, amikor már javában virágoztak a fák és döngicséltek a méhecskék. Az is igaz viszont, hogy az eredeti 1848-as március is havasesős volt, úgyhogy reklamációnak nincs helye.
Hogy jön ez ide április 2-án? Sehogy. Illetve reggel, amikor a verőfényben dolgozni jöttem, beugrott, hogy az utóbbi években szinte nincs is tavaszunk, hanem a télikabátos időszak egészen április közepéig kitart, aztán 1-2 hét alatt átgaloppozunk a nyárba. Bezzeg a (z én időmben!) régi március 15-ék... Hát így. Ezt a mai csodálatos időjárást úgy fogom fel, hogy mindössze két hetet késett az előírthoz képest. És mégsem dőlök be a globális felmelegedéssel kapcsolatos rémhírek( többségé)nek.

Jelentés a kertből

(A régi blogból származó bejegyzés, meghagytam, mert a kertről szól. 2023.05.12.)

Jelentem, a kertben minden rendben. Leszámítva a belső kaput, amin egyszerűen nem bírtam keresztülhatolni, mert nem fordult el a zárban a kulcs. Így hát két présházat megkerülve, hátulról, a zöldséges ember kertjén és a közvetlen szomszéd (egész kertnyi, szó szerinti) szemétdombján keresztül (fúj, hogy miket láttam, az megérne egy külön bejegyzést, pl. féligtelt zsírosbödön vízben áztatva), a hátsó kapun sikerült a bemenés.
A selyemakácok mindegyike jól van, elfagyásnak nyoma sincs, a júdásfák is rendben vannak. Mindent kitakartam. Örömmel fedeztem fel, hogy megeredtek a loncdugványok és a pincetető tele van ibolyával. Átültettem a rózsát másik helyre, mert teljesen lerágják a csigák minden évben, most reménykedek, hogy az új helyén jobb lesz a helyzet. A rózsa helyére raktam a japán akármicsodát, mert eddig a nyáriorgona mellett volt, ami teljesen elnyomta. Visszavágtam a hibiszkuszbokrokat, a nyáriorgonát és a málnát, ástam egy sort (és elhatároztam, hogy minden alkalommal ások egy keveset), kiraktam egy hordót az esővíznek. Eltüntettem a tavalyi elszáradt növénymaradványokat.
Ja, és rájöttem, hogy hívják azt a szép sárgavirágú növényt, amit B-től kaptam: orbáncfű. Minden tiszteletet megérdemel, mert kibírja a déli napsütést a kertnek azon az oldalán, ahol még a mediterrán növények is sorra kipusztulnak, vagy alig tengődnek.
A legvégén kiegyenesítettem a derekamat.
Közben végig szemerkélt az eső.
Hazafelé egy fiatal sráccal egyszerre érkeztünk a buszmegállóba. Én beálltam az esővédő házikóba, a srác meg végig kint ázott a szabad ég alatt, amíg a busz meg nem érkezett. Ki érti ezt?
(A képen az orbáncfű virága látható tavaly nyárról.)