(A régi blogból származó bejegyzés, meghagytam, mert a kertről szól. 2023.05.12.)
Volt azért munka is dögivel. Kábé most úgy érzem magam, mint akit ledaráltak, aztán kiköptek a szemétdombra. Harcoltam ma megint egyet a málnással és sajnos még egy része mindig nyerésre áll. Nem is a málnásnak, mert azzal egy oldalon állunk (most), hanem a taracknak egy része áll nyerésre a málnásban. Így pontos. Csak azon csodálkozom, szerencsétlen málna egyáltalán hogy bírta eddig.
Hazafelé menet viszont megint elkapott a jóérzés, amikor a buszmegállóban vártam a buszra és egész költői gondolataim támadtak volna, ha költő lennék. Elég az hozzá, gyönyörű idő volt, a madarak torkuk szakadtából csiripeltek, nyugalom volt, még a fél másodpercenként elhúzó járművek sem tudták megzavarni az idillt. Úgyhogy kafa volt a derék-, kéz-, sarok- és miegyébfájás ellenére is. (Mondom, hogy minden porcikám odavan!)
Az utolsó kép az "Én és a budi fala a kertben" címet kapta.
*** Képek ***
