Megvannak az árnyékolók

(A régi blogból származó bejegyzés, meghagytam, mert a kertről szól. 2023.05.12.)

Nem volt egyszerű a tegnapi nap, de nem akarok szót vesztegetni rá, hogy milyen Canossajárással kaptam meg végre a Velux árnyékolókat. A lényeg, hogy megvannak és hármat már fel is szereltem. Drága volt*, de minőségi, minden darab tizedmilliméterre stimmel a többivel, öröm vele dolgozni. Egyedül a csavarozás volt egy kicsit nehéz (pasimunka), de nem én lennék, ha nem küzdöttem volna meg vele. A maradék két árnyékolót azért majd elektromos csavarhúzóval fogom feltenni, úgy mégiscsak egyszerűbb, mint a hozzá adott kézivel szarakodni.



* Olyan szerencsém volt, hogy éppen most van egy 10 %-os akció. :)

A kert nagyjából rendben

(A régi blogból származó bejegyzés, meghagytam, mert a kertről szól. 2023.05.12.)

Az idei málnatermés. Nem olyan jó, mint elsőre kinéz, a fele el van rothadva a töveken, ami nincs, az pedig vízízű. Vagy keserű, vagy mindkettő.

 A kerti munkálatokat befejezvén

Idill a kertben

Pipacsszezon

*** Képek ***

Vasárnap

(A régi blogból származó bejegyzés, meghagytam, mert a kertről szól. 2023.05.12.)

Most bőven van időm helyszíni közvetítést tartani. Ugyanis alighogy kiértem egy órája Etyekre, ettem, ittam egy kávét, beidegesítettem a számítógépet, hogy lássam a meccset (illetve olvassam), frissítettem az avastot és a superantispyware-t, erre nem elkezd esni éppen, amikor hozzáláttam volna a kerthez? De legalább telnek a hordók, szegény szomszéd ne maradjon már víz nélkül a nyárra.

Bosszantó, hogy hiába áll el az eső, a vizes füvet nem szabad vágni az elektromos eszközökkel. De egyelőre nem is nagyon akar elállni.

Félidő van, Olaszország - Új-Zéland 1:1. Előbbire fogadtam, remélem, hozzák a formájukat.

Akartam csigát fényképezni, mert kedden lesz a negyedéves kis házi pályázatunk, téma: sebesség. Vazzeg, ezt sem nagyon fogom tudni összehozni a csapadék miatt.

Tök jó, nézem a meccset élőben a gépen a sportgeza.hu-n.

Szombat

(A régi blogból származó bejegyzés, meghagytam, mert a kertről szól. 2023.05.12.)

Helyszíni közvetítést akartam írni a kertből, de aztán jobbnak láttam hasznos munkával tölteni az időt. Ha félbehagyom, akkor már nem mentem volna vissza hadakozni a gazzal.

Jól gondoltam, az elektromos hosszabbítók nem működtek jól. Vettem a héten egy új 30 méterest, ezek után a szegélynyíró és a fűnyíró is úgy dolgoztak, mint a kisangyal. Meg én is.

Persze kész nem vagyok, ilyen hétvégi kirohangatásokkal nem lehet a kertet rendben tartani, de azért szépen alakul. A belső kerti málnást a fenyővel és a lonccal együtt kiszabadítottam a gazból, közben találtam egy jó pár érett málnát, nyami. A hátsó málnást megint elöntötte a gaz, hozzáfogtam ahhoz is, de be kellett látnom, hogy nem lehet ide-oda kapkodni, és a belső kert sem volt még korántsem kész. Ezt a hátsó málnást jövőre meg kellene szüntetni, a benti málnásból pedig kiszedni a sásliliomokat, mert agyonnyomják egymást a málnával.

Nagy felfedezést tettem: a kertben rendet kell vágni. Vagyis akkor tudom hatékonyan művelni a növényeket, ha keretekbe szorítom a terjeszkedésüket és nem sajnálom kivágni azokat, amelyek nem a megfelelő helyen nőnek. Így a málnát könnyebb művelni is, meg hozzáférni is. Ki kellene húzni egy kordont és arra kötözgetni fel a málnavesszőket. Majd ősszel, amikor leérett.

Visszatérve a mai dolgokhoz, este még a kert jó részén a füvet is levágtam. Kezd szép rend lenni. A kerítés melletti növények is kezdenek levegőt kapni. Na, egyelőre nem mindegyik, de szép haladást értem el a mai napon.

Nagyon kellene egy jó kapa és egy villa is. Utóbbi azért, mert a kivágott, kihúzkodott gazt kisebb kazlakba raktam és ezeket könnyebb lesz mozgatni egy villával. (Nem étkező! :)

Pipa vagyok, mindkét hordómból eltűnt a víz. Ilonka szerint lyukasak, aha, mindkettő egyszerre lyukadt ki... Laci szerint a szomszéd szívta le. Ezt már könnyebben el tudom képzelni, bár azt fel nem foghatom, mit kezd 400 liter rozsdás vízzel, mikor a kertjébe szerintem 100 évvel ezelőtt ment ki utoljára, akkor is azért, hogy újabb néhány rozzant lomot helyezzen el benne. Mondjuk az Ilonka felőli hordóhoz nem nagyon lehet hozzáférni, hacsak be nem mászik a kertbe, de azt nem hiszem.

Egy biztos, hogy a múlt héten a kapu melletti hordó teljesen tele volt és úgy emlékszem, a másik is. Most meg mindkettő töküres.

Nem szívesen fejezném be ezzel, ezért még beszámolok arról is, hogy a 8:05-ös busszal mentem haza. Épp akkor amikor a nap már elég alacsonyan, ferdén és narancssárgán sütött. Szívszorítóan szép volt a falu és az Etyek körüli dimbek-dombok...

Nincs valami jó kedvem

(A régi blogból származó bejegyzés, meghagytam, mert a kertről szól. 2023.05.12.)

Azzal kezdődött, hogy csak délután mentem ki Etyekre, mert a hőség miatt úgysem tudtam volna semmit csinálni kint. Így sem. Estefelé kezdett normalizálódni a meleg, elővettem a tegnap vásárolt szegélynyírót, hogy levágjam a maradék gazt a kertben. Kicsit bosszantott, hogy a leírás nem volt valami pontos. Persze, mert négyféle hasonló termékhez csinálták, mindenki válogassa ki belőle, ami a saját gépére vonatkozik. Az ábrák számozása is el volt csúszva, nem szeretem az ilyesmit, miért nem lehet rendesen megcsinálni.

Elolvastam minden biztonsági előírást, felvettem hosszúnadrágot, zárt cipőt, védőszemüveget (úgy néztem ki, mint egy nagy darázs), összedugtam a szegélynyírót a hosszabbítókkal és kimentem kipróbálni.

Meg sem mukkant.

Húvazz, neeee.

Újra végigtanulmányoztam mindent, amit lehetett, újabb próba, semmi.

Gondoltam, hátha a hosszabbítók valamelyikével van baj. A lehető összes variációt kipróbáltam (egyik hosszabbító kihagyása, másik kihagyása, mindkettő kihagyása), semmi.

A qrrrrva életbe, akkor mi van.

Még több próba, semmi. Elpakoltam, elővettem megint. Próba, semmi.

Már teljesen lemondtam róla, de még egy utolsó próba úgy, hogy a házban egyenesen az állóéámpa mellé dugtam be. Nyomom a gombot, már majdnem elengedem káromkodva, amikor beindult! Hóha, újabb próba, megint beindult! Lehet, hogy az a baj, hogy nem nyomtam a gombot elég sok ideig az elején!

Visszaöltözés zárt cipőbe, védőszemüvegbe, cucc kicipelése a kertbe, összedugás a hosszabbítókkal, beállás szegélynyíró pózba. Gombok szabályszerű megnyomása, semmi. Többszöri nyomogatás, semmi. Na, akkor a hosszabbítóval van baj.

Visszacipelés, újabb próba az állólámpánál hosszabbító nélkül, SEMMI!!

Van áram egyáltalán? A végén már azt sem tudtam, a lámpák sem égtek, de lehet, hogy lekapcsoltam az áramot a kishűtőnél, mittomén, menni kellett a buszhoz. Még egy ötletem van, hogy leverte talán a biztosítékot. De ez már csak a buszon jutott eszembe.

De az legalább megnyugtató, hogy úgy néz ki, nem a cuccal van baj.



A másik.

A konyha-résznél észrevettem az ágy mögött és mellett, hogy penészes a fal. Abban a száraz tetőtérben! Túúúúdom, hogy sokat esett az eső, de vazzeg, már majdnem két hete nem esik és a múltkor nem emlékszem, hogy lett volna penész ott. Elhúztam az ágyat, mellette még vizes volt a kő. Mi a fenétől??



Nami most már megcsinálhatná a biztosítást a présházra. Nyugtalan vagyok.

Végre kijutottam a kertbe!

(A régi blogból származó bejegyzés, meghagytam, mert a kertről szól. 2023.05.12.)

 

Á, nem is félelmetes egyáltalán.

Ez a Velux ablakaim típusa. Ezt kell tudni ahhoz, hogy sötétítőt rendeljek rájuk.

Hát ez meg én vagyok.

Ennyit a kertészkedésről.

Elkezdtem a növényeket kiszabadítani a gaz alól, elég nehéz munka. Alig valamennyit sikerült. A fűvágás pedig befuccsolt az első adagnál. Se kép, se hang, kell vennem egy szegélyvágót, vagy minek híják. Akkora a gaz, hogy a normál fűnyíró nem bír vele. Aztán meg jött az ítéletidő. Egy szerencsém volt, a busz indulására éppen abbahagyta.

Vizesek a fák a buszmegállóban is.

Takarítós hétvége

(A régi blogból származó bejegyzés, meghagytam, mert a kertről szól. 2023.05.12.)

Edittel kimentünk vasárnap a présházhoz, hogy megbeszéljük, hogyan rendezzük át komfortosan a fenti belső teret. Én naiv, én legalábbis azt hittem, hogy megbeszélünk, aztán majd egyszer meg is valósítjuk. Utána meg majd kertészkedek kicsit, levágom a füvet, meg ilyesmik.

Elég hamar kiderült, hogy Edit ezt nem teljesen így gondolta, hanem ahogy ötleteltünk, már toligáltuk is a bútorokat, portalanítottunk, amennyire lehetett, felmostunk, egy helyre gyűjtöttük a munkaeszközöket, festékes cuccokat, maradék anyagokat. Kis listát is írtunk, hogy mit kell kihozni otthonról, mit kell venni. Megbeszéltük, hány alvóhely van jelenleg (jönnek ki a haverokkal a Pincefesztiválra), hol szeretném a konyhasarkot, melyik ablak alatt legyen a mosakodós rész, ami jelenleg a lavór, körömkefe és a folyékony szappan ünnepélyes elhelyezését jelentette, haha. Kicsit egyszerűbb dolgunk lett volna, ha hozunk ki takarítóeszközöket (szivacs, rongy, kislapát), mert így csak a meglévőkkel tudtunk gazdálkodni. Szerencsére porszívó és egy százéves partvis volt, a felmosó vödör elég rozzant, de azért lehetett használni. Nagyobb gond a vízhiány, mert az esővizes hordó aljában lötyögött csak valami, az is csupa rozsda a hordótól, viszont a vízaknába lemászni a meztelen csigák közé nem akaródzott a slagért. Pedig nem is biztos, hogy vannak már meztelen csigák (csak elég valószínű).

A szekrények elég randák és nem idevalók, viszont jó erősek és sok hely van bennük. Azon morfondírozom, hogy vagy át kellene festeni őket, ami elég nagy munka, mert az anyagot meg kell előtte dolgozni, hogy tapadjon rá a festék és házilag nem is biztos, hogy elfogadható minőséget tudunk produkálni. Vagy rakatok rájuk szép ajtókat az asztalos Sanyival, ami meg talán túl jó minőség lenne ahhoz képest, hogy ez mégiscsak a telek és ahhoz azért ősöreg ez a bútor, nem beszélve arról, hogy nem kis költség és akkor már inkább az itthoni szekrényt kellene előbb megoldani, mert elég szétesős állapotban van.

Ki akarom vinni a régi konyhaasztalt, ami most a hálószobában vesztegel, a régi számítógépet, ami teljesen jó, csak túl nagy, főleg a monitora és itthon nem tudom hova rakni, kidobni meg nem akarom. Ott meg tudnék dolgozni rajta, csak előbb újra kell telepíteni az egészet valszeg a munkahelyemen, ami külön cirkusz oda bevinni, meg visszahozni. Kikerülne a mostani TV is. Nem beszélve egy kályháról, amit előbb-utóbb szintén be kell szerezni. Szóval a mostani tágas tér nem lesz azért annyira tágas, mire minden idekerül. Hacsak nem fogunk hozzá az alsó résznek, amibe belegondolni sem merek. Ja, és a két itthoni heverő, valamint a kisebbik kanapé is oda van szánva...

Persze fűnyírásról már szó nem lehetett, Lacipapa megígérte, hogy ma lenyírja a füvet, annyi az elfekvő málnáimnak, amiket szintén tegnap akartam felkötözni.

De a ház ragyog, mi meg jól elfáradtunk.

(Edit tegnap a várandós barátnőjééknek segített másik lakásba cuccolni, takarítani, rendezkedni, neki duplán kijutott.)

A képek kicsit csalósak a nagylátószög miatt, de nem nagyon.

Ja, egyébként hihetetlen jópofa dolgot találtam ki. Illetve az ötletet a DEKO tv-ből merítettem. Már régóta filózok azon, hogy legyen hátul a kertben egy tűzrakóhely. Most már tudom, milyet szeretnék. Egy kör alakú, süllyesztett tűzrakóhelyet kellene kialakítani. Az egész kb. 3 méter átmérőjű és burkolóanyaggal van mindenhol kirakva, kivéve a kör közepét, ahol a tűz ég. Mivel süllyesztett (kb. 40 cm mély), ezért a kör széle szolgál ülőhelyként. Úgy számolom, hogy ide kb. 12 ember simán elférne. Találtam képet egy hasonlóról. Én ennél szabályosabbat képzeltem el eredetileg, de ez is nagyon jól néz ki szerintem.

Délután a kertben

(A régi blogból származó bejegyzés, meghagytam, mert a kertről szól. 2023.05.12.)

Volt azért munka is dögivel. Kábé most úgy érzem magam, mint akit ledaráltak, aztán kiköptek a szemétdombra. Harcoltam ma megint egyet a málnással és sajnos még egy része mindig nyerésre áll. Nem is a málnásnak, mert azzal egy oldalon állunk (most), hanem a taracknak egy része áll nyerésre a málnásban. Így pontos. Csak azon csodálkozom, szerencsétlen málna egyáltalán hogy bírta eddig.

Hazafelé menet viszont megint elkapott a jóérzés, amikor a buszmegállóban vártam a buszra és egész költői gondolataim támadtak volna, ha költő lennék. Elég az hozzá, gyönyörű idő volt, a madarak torkuk szakadtából csiripeltek, nyugalom volt, még a fél másodpercenként elhúzó járművek sem tudták megzavarni az idillt. Úgyhogy kafa volt a derék-, kéz-, sarok- és miegyébfájás ellenére is. (Mondom, hogy minden porcikám odavan!)

Az utolsó kép az "Én és a budi fala a kertben" címet kapta.

*** Képek ***

Kerti munkálatok

(A régi blogból származó bejegyzés, meghagytam, mert a kertről szól. 2023.05.12.)

Sűrű a mostani hétvégém, ma délelőtt és holnap egész nap a gép előtt kell ülnöm.

Ma délután viszont kiszaladtam Etyekre, a kertbe. Ennek elsődleges és legfontosabb oka az volt, hogy a kisebb selyemakácok még mindig be voltak takarva, és ez a nagy melegben nem túl ideális nekik. A legkisebb fácskákra, most láttam csak, ősszel túl sok kukoricaszárat raktam, ami a csapadéktól elkezdett rohadni. Még pár napot már nem bírtak volna ki. Gyorsan kiszabadítottam őket.

Aztán hozzáfogtam a kerítésen belüli málnás rendbetételéhez. Muszáj volt végig megcsinálni, mert tudtam, hogy ha félbehagyom, akkor az már úgy is marad. Megszabadítottam őket a tavalyi elszáradt (letermett) vesszőktől (tavaly kellett volna még nyáron), kicsit visszavágtam a felnyurgult szálakat, aztán ahol volt karó, ott a közeli vesszőket a karóhoz kötözgettem. Így nem fekszenek el a földön később, jobban hozzáférhetők lesznek nyáron és a sásliliomok is szóhoz (levegőhöz) tudnak majd jutni. Meg a fenyő is, ami egyébként szép nagy lett, rá sem fogtok ismerni. Nem ártana megkapálni is a málnást, amíg még nem nagy a gaz.

Namármost, a kerítésen kívüli málnásra gondolni sem merek, hogy mi lehet ott. Azt minden évben elhanyagolom, meg is látszik a termésen. Tavaly ugyan már elhatároztam, hogy kötelező programként minden egyes alkalommal, amikor kint vagyok, ások egy kicsit ott, de ez csak félig valósult meg. Olyan kemény a földje, mint a kő és tiszta tarack az egész. Tavaly már alig látszott ki a hátsó része a gazból. Szóval az nehezebb dió lesz.

Nem volt olyan meleg az idő, mint gondoltam, hosszúujjú póló, mellény és kesztyű volt rajtam (a kesztyű nem a hideg miatt :), de így is jól össze lett kaszabolva a bőröm, főleg a kesztyű és a póló közötti kb. 8 cm-es felületen. A kis hálátlanok.



Kíváncsi vagyok, a babérmeggyből lesz-e még valami, mert kívülről nagyon úgy néz ki, hogy szétfagyott. A júdásfák közül a kisebbik már majdnem ugyanakkora, mint a nagyobbik, szinte teljesen behozta a lemaradást. Ősszel átültettem néhány tő yuccát a legmostohább oldalra (a szemétdombos szomszéd oldalára), elég randán néznek ki. Nekik nagyon drukkolok. Ugyanott van néhány tő levendula. Azt olvastam, hogy ha ősszel levágok ágakat róla és bedugdosom a földbe, akkor tavaszra meggyökeresednek. Hát én így is tettem, most várom, hogy tényleg úgy legyen. Egyelőre nem látszik rajtuk semmi.



Borzasztóan megbántam, hogy néhány évvel ezelőtt kedvem támadt akácot ültetni a rózsaszínvirágos fajtából. Irtó erőszakos, nő, mint a bolondgomba és a föld alatt terjeszkedik. A leglehetetlenebb helyeken bújik elő és hetek alatt képes félmétereket fejlődni. Mindent elnyom és tele van szúrós tüskékkel ráadásul.



A pincetetőn a szellőzőnyílásként szolgáló mészkőből télen egy jó nagy darab levált, félő, hogy szétporlad rövid időn belül az egész.

A komposztládám felső lécei és a teteje eltűnt a tél folyamán, tartok tőle, hogy gyújtós lett belőle. Nem akarok belegondolni, hogy kinek a kályhájában, de lenne rá tippem.



Viszont jólesett kint lenni, letenni a szemüveget és kicsit kizökkenni a gép előtti munkából.

Képek 074

 

A csigák elintézté(e)k

(A régi blogból származó bejegyzés, meghagytam, mert a kertről szól. 2023.05.12.)

Megoldódott a vizem Etyeken.
Két alternatíva közül a harmadik volt a nyerő.
1. Beszélni a vízvezetékszerelővel, bevezettetni a vizet a présházba (vízóra, víz volt eddig is, csak csap nem). Probléma: nincs kitalálva, mi hol és hogy lesz a présházban, ezért fölösleges most ripsz-ropsz furkálni, falakat áttörni, földben vezetéket lerakni.
2. Az anyuékhoz felvezető vízcsövet elágaztatni ott, ahol amúgy is van egy összekötés. Probléma: ki kell venni az egyik kerítésoszlopot és megbolygatni a virágokat.
Hosszas hétvégi gondolkodás után a második mellett döntöttem.
Ma irány Etyek, hogy megbeszéljük. Meg is beszéltük, cuccokat meg kell venni, én addig kiszabadítom a csövet a földből.
Miután tiztáztuk, hogy ezt csak átmeneti megoldásnak tekintem a présházba vezetésig, L.papa egyszerűbbet javasolt. Csatlakoztassuk a locsolócsövet a vízaknában a vízcsaphoz (nem is tudtam, hogy ott van egy vízcsap), ha kell, akkor a csövet kihúzom az aknából, hátravezetem és kész. Amikor megyek haza, feltekerem a csövet, berakom a vízaknába, elzárom a vizet. Ez sem rosszabb megoldás, mint a 2. és a virágok is békén maradnak.
Halleluja!
Aztán aludtam egy nagyot.
Aztán kimentem és meglocsoltam szegény szomjazó növényeket.
Aztán feltekertem a csövet és elindultam le a vízaknához.
Aztán kinyitottam a tetejét. Azon mindjárt észrevettem két nagy, kövér meztelen csigát.
Aztán körülnéztem lent és még sok-sok meztelen csigát fedeztem fel. Mindegyik nagyon nagy és kövér volt.
Aztán lemásztam kissé viszolyogva.
Aztán felakasztottam a csövet és elzártam a vizet, miközben fél szemmel a meztelen csigákat kerestem magam körül. Azért csak fél szemmel, mert eléggé undorodom a látványuktól.
Aztán kimásztam és lezártam a vízakna tetejét.
Aztán azon gondolkodtam, hogy nagyon takarékos leszek a vízzel. A meztelen csigák elintézték.

A képen a legnagyobbik selyemakácom virágkezdeményei láthatók.

*** Képek ***

Könyörgöm

(A régi blogból származó bejegyzés, meghagytam, mert a kertről szól. 2023.05.12.)

..., csak egyetlen egyszer legyen egy jó kiadós zápor Etyeken, hogy teljen a hordó és lehessen párszor locsolni!

Képek 073