Takarítós hétvége

(A régi blogból származó bejegyzés, meghagytam, mert a kertről szól. 2023.05.12.)

Edittel kimentünk vasárnap a présházhoz, hogy megbeszéljük, hogyan rendezzük át komfortosan a fenti belső teret. Én naiv, én legalábbis azt hittem, hogy megbeszélünk, aztán majd egyszer meg is valósítjuk. Utána meg majd kertészkedek kicsit, levágom a füvet, meg ilyesmik.

Elég hamar kiderült, hogy Edit ezt nem teljesen így gondolta, hanem ahogy ötleteltünk, már toligáltuk is a bútorokat, portalanítottunk, amennyire lehetett, felmostunk, egy helyre gyűjtöttük a munkaeszközöket, festékes cuccokat, maradék anyagokat. Kis listát is írtunk, hogy mit kell kihozni otthonról, mit kell venni. Megbeszéltük, hány alvóhely van jelenleg (jönnek ki a haverokkal a Pincefesztiválra), hol szeretném a konyhasarkot, melyik ablak alatt legyen a mosakodós rész, ami jelenleg a lavór, körömkefe és a folyékony szappan ünnepélyes elhelyezését jelentette, haha. Kicsit egyszerűbb dolgunk lett volna, ha hozunk ki takarítóeszközöket (szivacs, rongy, kislapát), mert így csak a meglévőkkel tudtunk gazdálkodni. Szerencsére porszívó és egy százéves partvis volt, a felmosó vödör elég rozzant, de azért lehetett használni. Nagyobb gond a vízhiány, mert az esővizes hordó aljában lötyögött csak valami, az is csupa rozsda a hordótól, viszont a vízaknába lemászni a meztelen csigák közé nem akaródzott a slagért. Pedig nem is biztos, hogy vannak már meztelen csigák (csak elég valószínű).

A szekrények elég randák és nem idevalók, viszont jó erősek és sok hely van bennük. Azon morfondírozom, hogy vagy át kellene festeni őket, ami elég nagy munka, mert az anyagot meg kell előtte dolgozni, hogy tapadjon rá a festék és házilag nem is biztos, hogy elfogadható minőséget tudunk produkálni. Vagy rakatok rájuk szép ajtókat az asztalos Sanyival, ami meg talán túl jó minőség lenne ahhoz képest, hogy ez mégiscsak a telek és ahhoz azért ősöreg ez a bútor, nem beszélve arról, hogy nem kis költség és akkor már inkább az itthoni szekrényt kellene előbb megoldani, mert elég szétesős állapotban van.

Ki akarom vinni a régi konyhaasztalt, ami most a hálószobában vesztegel, a régi számítógépet, ami teljesen jó, csak túl nagy, főleg a monitora és itthon nem tudom hova rakni, kidobni meg nem akarom. Ott meg tudnék dolgozni rajta, csak előbb újra kell telepíteni az egészet valszeg a munkahelyemen, ami külön cirkusz oda bevinni, meg visszahozni. Kikerülne a mostani TV is. Nem beszélve egy kályháról, amit előbb-utóbb szintén be kell szerezni. Szóval a mostani tágas tér nem lesz azért annyira tágas, mire minden idekerül. Hacsak nem fogunk hozzá az alsó résznek, amibe belegondolni sem merek. Ja, és a két itthoni heverő, valamint a kisebbik kanapé is oda van szánva...

Persze fűnyírásról már szó nem lehetett, Lacipapa megígérte, hogy ma lenyírja a füvet, annyi az elfekvő málnáimnak, amiket szintén tegnap akartam felkötözni.

De a ház ragyog, mi meg jól elfáradtunk.

(Edit tegnap a várandós barátnőjééknek segített másik lakásba cuccolni, takarítani, rendezkedni, neki duplán kijutott.)

A képek kicsit csalósak a nagylátószög miatt, de nem nagyon.

Ja, egyébként hihetetlen jópofa dolgot találtam ki. Illetve az ötletet a DEKO tv-ből merítettem. Már régóta filózok azon, hogy legyen hátul a kertben egy tűzrakóhely. Most már tudom, milyet szeretnék. Egy kör alakú, süllyesztett tűzrakóhelyet kellene kialakítani. Az egész kb. 3 méter átmérőjű és burkolóanyaggal van mindenhol kirakva, kivéve a kör közepét, ahol a tűz ég. Mivel süllyesztett (kb. 40 cm mély), ezért a kör széle szolgál ülőhelyként. Úgy számolom, hogy ide kb. 12 ember simán elférne. Találtam képet egy hasonlóról. Én ennél szabályosabbat képzeltem el eredetileg, de ez is nagyon jól néz ki szerintem.

Délután a kertben

(A régi blogból származó bejegyzés, meghagytam, mert a kertről szól. 2023.05.12.)

Volt azért munka is dögivel. Kábé most úgy érzem magam, mint akit ledaráltak, aztán kiköptek a szemétdombra. Harcoltam ma megint egyet a málnással és sajnos még egy része mindig nyerésre áll. Nem is a málnásnak, mert azzal egy oldalon állunk (most), hanem a taracknak egy része áll nyerésre a málnásban. Így pontos. Csak azon csodálkozom, szerencsétlen málna egyáltalán hogy bírta eddig.

Hazafelé menet viszont megint elkapott a jóérzés, amikor a buszmegállóban vártam a buszra és egész költői gondolataim támadtak volna, ha költő lennék. Elég az hozzá, gyönyörű idő volt, a madarak torkuk szakadtából csiripeltek, nyugalom volt, még a fél másodpercenként elhúzó járművek sem tudták megzavarni az idillt. Úgyhogy kafa volt a derék-, kéz-, sarok- és miegyébfájás ellenére is. (Mondom, hogy minden porcikám odavan!)

Az utolsó kép az "Én és a budi fala a kertben" címet kapta.

*** Képek ***

Kerti munkálatok

(A régi blogból származó bejegyzés, meghagytam, mert a kertről szól. 2023.05.12.)

Sűrű a mostani hétvégém, ma délelőtt és holnap egész nap a gép előtt kell ülnöm.

Ma délután viszont kiszaladtam Etyekre, a kertbe. Ennek elsődleges és legfontosabb oka az volt, hogy a kisebb selyemakácok még mindig be voltak takarva, és ez a nagy melegben nem túl ideális nekik. A legkisebb fácskákra, most láttam csak, ősszel túl sok kukoricaszárat raktam, ami a csapadéktól elkezdett rohadni. Még pár napot már nem bírtak volna ki. Gyorsan kiszabadítottam őket.

Aztán hozzáfogtam a kerítésen belüli málnás rendbetételéhez. Muszáj volt végig megcsinálni, mert tudtam, hogy ha félbehagyom, akkor az már úgy is marad. Megszabadítottam őket a tavalyi elszáradt (letermett) vesszőktől (tavaly kellett volna még nyáron), kicsit visszavágtam a felnyurgult szálakat, aztán ahol volt karó, ott a közeli vesszőket a karóhoz kötözgettem. Így nem fekszenek el a földön később, jobban hozzáférhetők lesznek nyáron és a sásliliomok is szóhoz (levegőhöz) tudnak majd jutni. Meg a fenyő is, ami egyébként szép nagy lett, rá sem fogtok ismerni. Nem ártana megkapálni is a málnást, amíg még nem nagy a gaz.

Namármost, a kerítésen kívüli málnásra gondolni sem merek, hogy mi lehet ott. Azt minden évben elhanyagolom, meg is látszik a termésen. Tavaly ugyan már elhatároztam, hogy kötelező programként minden egyes alkalommal, amikor kint vagyok, ások egy kicsit ott, de ez csak félig valósult meg. Olyan kemény a földje, mint a kő és tiszta tarack az egész. Tavaly már alig látszott ki a hátsó része a gazból. Szóval az nehezebb dió lesz.

Nem volt olyan meleg az idő, mint gondoltam, hosszúujjú póló, mellény és kesztyű volt rajtam (a kesztyű nem a hideg miatt :), de így is jól össze lett kaszabolva a bőröm, főleg a kesztyű és a póló közötti kb. 8 cm-es felületen. A kis hálátlanok.



Kíváncsi vagyok, a babérmeggyből lesz-e még valami, mert kívülről nagyon úgy néz ki, hogy szétfagyott. A júdásfák közül a kisebbik már majdnem ugyanakkora, mint a nagyobbik, szinte teljesen behozta a lemaradást. Ősszel átültettem néhány tő yuccát a legmostohább oldalra (a szemétdombos szomszéd oldalára), elég randán néznek ki. Nekik nagyon drukkolok. Ugyanott van néhány tő levendula. Azt olvastam, hogy ha ősszel levágok ágakat róla és bedugdosom a földbe, akkor tavaszra meggyökeresednek. Hát én így is tettem, most várom, hogy tényleg úgy legyen. Egyelőre nem látszik rajtuk semmi.



Borzasztóan megbántam, hogy néhány évvel ezelőtt kedvem támadt akácot ültetni a rózsaszínvirágos fajtából. Irtó erőszakos, nő, mint a bolondgomba és a föld alatt terjeszkedik. A leglehetetlenebb helyeken bújik elő és hetek alatt képes félmétereket fejlődni. Mindent elnyom és tele van szúrós tüskékkel ráadásul.



A pincetetőn a szellőzőnyílásként szolgáló mészkőből télen egy jó nagy darab levált, félő, hogy szétporlad rövid időn belül az egész.

A komposztládám felső lécei és a teteje eltűnt a tél folyamán, tartok tőle, hogy gyújtós lett belőle. Nem akarok belegondolni, hogy kinek a kályhájában, de lenne rá tippem.



Viszont jólesett kint lenni, letenni a szemüveget és kicsit kizökkenni a gép előtti munkából.

Képek 074

 

A csigák elintézté(e)k

(A régi blogból származó bejegyzés, meghagytam, mert a kertről szól. 2023.05.12.)

Megoldódott a vizem Etyeken.
Két alternatíva közül a harmadik volt a nyerő.
1. Beszélni a vízvezetékszerelővel, bevezettetni a vizet a présházba (vízóra, víz volt eddig is, csak csap nem). Probléma: nincs kitalálva, mi hol és hogy lesz a présházban, ezért fölösleges most ripsz-ropsz furkálni, falakat áttörni, földben vezetéket lerakni.
2. Az anyuékhoz felvezető vízcsövet elágaztatni ott, ahol amúgy is van egy összekötés. Probléma: ki kell venni az egyik kerítésoszlopot és megbolygatni a virágokat.
Hosszas hétvégi gondolkodás után a második mellett döntöttem.
Ma irány Etyek, hogy megbeszéljük. Meg is beszéltük, cuccokat meg kell venni, én addig kiszabadítom a csövet a földből.
Miután tiztáztuk, hogy ezt csak átmeneti megoldásnak tekintem a présházba vezetésig, L.papa egyszerűbbet javasolt. Csatlakoztassuk a locsolócsövet a vízaknában a vízcsaphoz (nem is tudtam, hogy ott van egy vízcsap), ha kell, akkor a csövet kihúzom az aknából, hátravezetem és kész. Amikor megyek haza, feltekerem a csövet, berakom a vízaknába, elzárom a vizet. Ez sem rosszabb megoldás, mint a 2. és a virágok is békén maradnak.
Halleluja!
Aztán aludtam egy nagyot.
Aztán kimentem és meglocsoltam szegény szomjazó növényeket.
Aztán feltekertem a csövet és elindultam le a vízaknához.
Aztán kinyitottam a tetejét. Azon mindjárt észrevettem két nagy, kövér meztelen csigát.
Aztán körülnéztem lent és még sok-sok meztelen csigát fedeztem fel. Mindegyik nagyon nagy és kövér volt.
Aztán lemásztam kissé viszolyogva.
Aztán felakasztottam a csövet és elzártam a vizet, miközben fél szemmel a meztelen csigákat kerestem magam körül. Azért csak fél szemmel, mert eléggé undorodom a látványuktól.
Aztán kimásztam és lezártam a vízakna tetejét.
Aztán azon gondolkodtam, hogy nagyon takarékos leszek a vízzel. A meztelen csigák elintézték.

A képen a legnagyobbik selyemakácom virágkezdeményei láthatók.

*** Képek ***

Könyörgöm

(A régi blogból származó bejegyzés, meghagytam, mert a kertről szól. 2023.05.12.)

..., csak egyetlen egyszer legyen egy jó kiadós zápor Etyeken, hogy teljen a hordó és lehessen párszor locsolni!

Képek 073

 

Áll a krumpli a földben

(A régi blogból származó bejegyzés, meghagytam, mert a kertről szól. 2023.05.12.)

Etyeken nem akar esni az istennek sem.
3 héttel ezelőtt, amikor kitakartam a növényeket, eredt el utoljára az eső. Akkor kiraktam a hordót az esőcsatorna alá (télre el volt rakva), 20-30 liter víz össze is jött. Azóta viszont semmi. Míg Budapesten trópusi típusú esők áztatják az aszfaltot, Etyeken csak megmutatja magát 1-2 sötét esőfelhő, de gyorsan arrébb is kúszik, hogy máshol szakadjon le. Környékbeli kollégámat szoktam faggatni hét közben az esőviszonyokról, hátha telik a hordóm, de már rájöttem, hogy teljesen fölösleges, mert semmit nem jelent, ha a környék víz alá kerül, Etyek akkor is száraz sziget marad.
A szőlőhegy különösen mostoha gyermek. 10 etyeki esőből egyszer esik a szőlőhegyen is.
Most gondoljunk bele, az amúgy is ritka etyeki esőkből alig áztatja valamelyik a szőlőhegyet! Nem tudom, miért csodálkozom, hogy a legigénytelenebb növények is feldobják a talpukat.
Pedig most nagyon nagy szükség lenne rá, mert porzik a föld, szenvednek a növények. A szomszédasszony szerint "áll a krumpli a földben", azaz nem akar hajtani.
------------
Ma fűnyírás volt a program délután. Nem sikerült befejezni, de a nagyja kész van. Előtte még lefotóztam az idilli pitypang-szőnyeget, aztán kíméletlenül átcsörtettem rajtuk a fűnyíróval. Tele van a kert vakondtúrással, a fűnyíróval azokat kellett kerülgetni. Ha véletlenül ráhajtottam, a motor szinte azonnal leállt, de előtte még hatalmas porfelleget fújt az orrom alá. Amikor meg sem vakondtúrás, sem pitypangerdő nem volt, akkor az elülső kereket hagytam el, vagy a fűgyűjtő doboz esett le a helyéről változatosságképpen.
Indulás előtt még gereblyével széthúztam a vakondtúrások földjét szép simára, ettől viszont a túrás széli levágatlan fűcsomók még jobban látszanak. Mintha nem is csináltam volna semmit.
Az alsó képen az igénytelen vadszőlő kúszik rá a kertkapura, ami nagy szó, mert eddig alig akart fejlődni. De idén nagy reményeket fűzök hozzá.

*** Képek ***

Lett mulcs és mégsem

(A régi blogból származó bejegyzés, meghagytam, mert a kertről szól. 2023.05.12.)

Ma korán keltem, hogy időben kiérjek a fodrászhoz. Fodrász Évi klasszul levágta megint a hajamat, most egy picit máshogy próbaképpen, de ez is ugyanolyan jó lett, mint az első frizura volt. Áldom az eszemet, hogy rászántam magamat a hajvágatásra, Évit meg az ügyes kezéért áldom folyamatosan.
Utána (isteni lucskoskáposzta ebédet követően) marimamával felkerekedtünk, hogy mulcsot gyűjtsünk be a Bricostore-ban. Végigcsodáltuk az összes növényt jó tüzetesen, egyikünk sem tudott ellenállni 10-10 darab futómuskátlinak, meg újabb cserepeknek, növényláda-tartóknak. Marimama vett jó nagy csomag virágföldeket, én meg végre hozzájutottam 70 liter normál fenyőkéreghez (ez a mulcs). Ennek egy része a kertbe volt szánva, kisebb részét szándékoztam hazavinni a balkonládák földjének beborításához. Szép nagy csomag volt, de a kocsi elbírta (csak mi nyögtünk alatta, amíg beemeltük). A pénztárnál még gyorsan beszereztem két nyugágyat is.
Emígyen felszerelkezve céloztuk meg a kertet. Nem tudok elég hálás lenni M-nak, amiért megoldotta a mulcs és egyéb cipelős problémáimat!
A délután további része a szokásos harccal telt a gaz, főleg a tarack ellen. Aztán amikor már végképp kezdte a derekam felmondani a szolgálatot, hozzáláttam a mulcsozáshoz.
Először volt dolgom mulccsal, ezért kicsit meglepődtem, hogy a zsák felbontásakor meleg, illatos fenyőgőz csapta meg az orromat. Persze, mert ott hevert a napon órákig. A furcsa az volt számomra, hogy nedves volt a mulcs, én azt hittem, az valami száraz dolog. (Tegnap az OBI-ban ki volt szakítva egy zacskó, abban száraz volt a mulcs, de lehet, pont amiatt, hogy kiszáradt a lyukon keresztül).
Meglepett a mulcs állaga is. Leginkább a komposzthoz hasonlított, voltak benne nagyobb kéregdarabok is, de inkább apró volt, szinte föld-szerű.
Azonnal rájöttem, hogy ez nem lesz jó arra, amire én akarom a balkonládáimnál használni. Én úgy képzeltem, hogy a mulcsot a földre szórva az emeletről lecsurgó vízzuhatag nem fogja kiverni a balkonládák tartalmát, de mivel ez majdnem teljesen olyan volt, mint a föld, fölösleges lett volna a föld tetejére szórni, mert a víz ugyanúgy kicsapná. Csak nem a föld repkedne szanaszét, hanem a mulcs.
Úgyhogy szépen kiszórtam az összeset a kerti növényeim alá. Mármint egy része alá, mert nem jutott mindenhova. Most már csak arra vagyok kíváncsi, melyik növény nem fogja bírni a mulcsból idővel kiázó anyagokat.
A balkonládák megmentésére pedig kieszeltem egy újabb furfangot.

Kert, időjárás

(A régi blogból származó bejegyzés, meghagytam, mert a kertről szól. 2023.05.12.)

Hálisten a hétvégi növény-kitakarás a legjobbkorra volt időzítve. Múlt héten még hideg-hűvös időjárás volt, tanakodtam is egy sort, nem lesz-e korai a növényeket kitakarni. Úgy döntöttem, itt az ideje. És milyen jól tettem, most itt idegelnék, ebben a harsány meleg időben, hogy megfulladnak a növények a kukoricaszár-télikabátjukban. Így viszont, hogy már vasárnap megszabadultak tőle, ráadásul kaptak egy jó kis esőt is a nyakukba még aznap, vígan éledezhetnek.
Ez a tegnapi-mai gyönyörű napsütés a régi március 15-ket juttatja eszembe. Az elmúlt években egyszer nem volt szép idő március 15-én, hanem inkább jó kis havasesős, télikabátos időjárás volt. Szemben a régi térdzoknis iskolai és Nemzeti Múzeumos ünnepségekkel, amikor már javában virágoztak a fák és döngicséltek a méhecskék. Az is igaz viszont, hogy az eredeti 1848-as március is havasesős volt, úgyhogy reklamációnak nincs helye.
Hogy jön ez ide április 2-án? Sehogy. Illetve reggel, amikor a verőfényben dolgozni jöttem, beugrott, hogy az utóbbi években szinte nincs is tavaszunk, hanem a télikabátos időszak egészen április közepéig kitart, aztán 1-2 hét alatt átgaloppozunk a nyárba. Bezzeg a (z én időmben!) régi március 15-ék... Hát így. Ezt a mai csodálatos időjárást úgy fogom fel, hogy mindössze két hetet késett az előírthoz képest. És mégsem dőlök be a globális felmelegedéssel kapcsolatos rémhírek( többségé)nek.

Jelentés a kertből

(A régi blogból származó bejegyzés, meghagytam, mert a kertről szól. 2023.05.12.)

Jelentem, a kertben minden rendben. Leszámítva a belső kaput, amin egyszerűen nem bírtam keresztülhatolni, mert nem fordult el a zárban a kulcs. Így hát két présházat megkerülve, hátulról, a zöldséges ember kertjén és a közvetlen szomszéd (egész kertnyi, szó szerinti) szemétdombján keresztül (fúj, hogy miket láttam, az megérne egy külön bejegyzést, pl. féligtelt zsírosbödön vízben áztatva), a hátsó kapun sikerült a bemenés.
A selyemakácok mindegyike jól van, elfagyásnak nyoma sincs, a júdásfák is rendben vannak. Mindent kitakartam. Örömmel fedeztem fel, hogy megeredtek a loncdugványok és a pincetető tele van ibolyával. Átültettem a rózsát másik helyre, mert teljesen lerágják a csigák minden évben, most reménykedek, hogy az új helyén jobb lesz a helyzet. A rózsa helyére raktam a japán akármicsodát, mert eddig a nyáriorgona mellett volt, ami teljesen elnyomta. Visszavágtam a hibiszkuszbokrokat, a nyáriorgonát és a málnát, ástam egy sort (és elhatároztam, hogy minden alkalommal ások egy keveset), kiraktam egy hordót az esővíznek. Eltüntettem a tavalyi elszáradt növénymaradványokat.
Ja, és rájöttem, hogy hívják azt a szép sárgavirágú növényt, amit B-től kaptam: orbáncfű. Minden tiszteletet megérdemel, mert kibírja a déli napsütést a kertnek azon az oldalán, ahol még a mediterrán növények is sorra kipusztulnak, vagy alig tengődnek.
A legvégén kiegyenesítettem a derekamat.
Közben végig szemerkélt az eső.
Hazafelé egy fiatal sráccal egyszerre érkeztünk a buszmegállóba. Én beálltam az esővédő házikóba, a srác meg végig kint ázott a szabad ég alatt, amíg a busz meg nem érkezett. Ki érti ezt?
(A képen az orbáncfű virága látható tavaly nyárról.)

Képek 072

 

Kicsit nyugtalankodom...

(A régi blogból származó bejegyzés, meghagytam, mert a kertről szól. 2023.05.12.)

..., mert idén még nem voltam a kertben és nem tudom, milyen állapotok uralkodnak odakint. A legnagyobbik selyemakácom miatt aggódom leginkább, mert ősszel azt az egyet nem takartam be télire. Aznap esett le az első hó novemberben, mit leesett, kisebb hófúvás volt, mire a kisebbeket betakargattam, már inkább azt néztem, mikor menekülhetek be a házba. A legnagyobbiknak megelőlegeztem a bizalmat, elég nagy már, gondoltam én, most már ne fagyjon ki. Aztán most meg izgulok.
(Pár évvel ezelőtt a citromfáimat szárítottam ki végzetesen a tél folyamán, nem akarok még egy bakit elkövetni, mikor úgyis olyan lassan fejlődnek a növények.)