Képek 085

 

Képek 084

 

Képek 083

 

Képek 082

 

Képek 081

 

Képek 080

Képek 079

 

Képek 078

 

Kert 2014

(A régi blogból származó bejegyzés, meghagytam, mert a kertről szól. 2023.05.12.)

Másfél napig harcoltam a derékig érő, friss és dús gazzal:

szokásos2

(A régi blogból származó bejegyzés, meghagytam, mert a kertről szól. 2023.05.12.)

Szerdán Zsuzsi lakásába jött a kéményseprő, ezért csúsztatást vettem ki. Szerencsére hamar túlestem rajta, direkt úgy készültem, hogy utána egyenest kimegyek Etyekre.

Gyönyörű idő volt, de azért már picit lehetett érezni az ősz leheletét. Kicsit féltem, hogy az allergiám miatt bajok lesznek, de mintha nem is lenne allergiám. Mondjuk gyógyszert is szedek, de hát volt már rá eset, hogy Etyeken túl erős volt a pollenterhelés és úgy kellett elmenekülni begyógyszerezve is.

Szóval kimentem és nekiálltam megint a gaznak. Zsuzsa kolleganőm hívta fel a figyelmemet, hogy ugye tudom, hogy a múltkori gaznyírásom óta már 3 hét eltelt? Na, ettől izgultam be. Szerencsére a kánikula miatt a gaz nem terjedt el túlságosan, ennek ellenére mindenhol végig kellett menni a fűnyíróval. A múltkori kimaradt részen is, de nem volt vészes.

Ami problémás volt, az megint az akác kibújt hajtásai. Azt találtam ki, hogy ásóval megpróbálom kiásni az anyaakácfa szétterjedt gyökereit, amiből ezek a hajtások kibújnak. Eddig csak kivágtam a kis növényeket (sokszor nem is olyan kicsi, mert nő, mint a bolondgomba, kánikula ide, vagy oda), nem csoda, hogy olyan hamar újra kinőttek. 

Az ötlet jó volt, csak nagyon fárasztó. Az ásómból kiesett a nyelet tartó szög. Nem baj, kis odafigyeléssel azért még tudtam használni. Amikor leástam egy-egy ilyen növény alá, hogy gyökerestül kiemeljem a földből, mindig feszíteni kellett, mert olyan erős ez a gyökér, hogy mindennek ellenáll. Mint egy kötélfonat. Erre eltörött az ásó nyele. De még mindig nem adtam fel. Addig harcoltam, amíg a derekam bírta. Utána a maradék növényeket már csak a fűnyíróval vágtam le, ezek nyilván azonnal újra ki fognak hajtani. A többinek viszont több idő kell és ez mindenképpen nyereség. Jövőre ki kellene vágatni az anyanövényt, mert nekem ehhez nincs idegem. Az a baj, hogy már nagyon elterjedt. Láttam, hogy az Ilonka oldalán is irtott valaki nemrég.

A kiszedett gyökeres növényeket beraktam egy műanyag mosogatódézsába és kiraktam az eresz alá száradni. Nem akarom berakni a komposztba, ahol a gaznyesedéket gyűjtöm, mert képesek és kihajtanak. Inkább száradjon el és majd talán el kellene égetni.

A szokásos

(A régi blogból származó bejegyzés, meghagytam, mert a kertről szól. 2023.05.12.)

Most, hogy kicsit enyhült a kánikula, vasárnap kimentem a kertbe, hogy ha törik, ha szakad, lenyírom a gazt. Nem szóltam Ziának sem, mondjuk előre nem is tudtam, hogy az ügyelet engedi-e, hanem fogtam az irodát (értsd: a gépet és velejáróit) és kimasíroztam a 10:40-essel.

A ház előtt kezdtem, merugye, az látszik a legjobban. A hőség kezemre játszott, a gaz alig nőtt, mióta a Miki levágta, igaz, hogy ő csak a nagyját szedte le és nehezítésképpen a levágott száraz anyag is ott hevert mindenhol. Szóval a fazonírozás mindenhol ráfért. 

Hátul korábban megcsináltam a kert egyharmadát, viszont a nehezebb kétharmad maradt hátra. Itt még attól a 40-50 akácmagonctól is meg kellett előbb szabadulnom, amiknek bezzeg nem ártott semmiféle kánikula, hanem szép magasra megnőttek. 

A fűnyíró remekül bevált, az akksi töltési idejében kicsit lehetett pihenni. A nap végére már csak egy zsebkendőnyi hely maradt a pincetető túloldalán, a selyemakác alatt. Időm és energiám pont annyi maradt, hogy ezt meg tudtam volna csinálni, de az akksi pont akkorra merült le megint. Töltéssel együtt meg már nem fért volna bele az időbe akkor sem, ha a 9-essel jövök haza (a töltés 1 óra). 

Így hát világ csúfságára maradt kb. 4 négyzetméter csúnya terület. 

Tanulság az egészből, hogy

1. nem szabad hagyni a gaznak, hogy megnőjön (ezt már évek óta mondogatom),

2. az akksis fűnyíró nagyon klassz dolog! De azok jobban ki tudják használni, akik kertes házban laknak és szeretnek munka után egy kicsit a kertben dolgozgatni úgy kétnaponta. Nem pedig azok, akik max kéthetente, de inkább ritkábban jutnak ki a kertbe és egy nap alatt akarnak minden elmaradást behozni. Ez persze nem a fűnyíró hibája.

Nem baj, azért ha a bal szememet kicsit lehunyva tartom, akkor nagyon szép és rendezett a kert! Jöhet az eső.

Boldogító újdonságok

(A régi blogból származó bejegyzés, meghagytam, mert a kertről szól. 2023.05.12.)

A keddi rémes hideg után szerdán jól felöltözve indultam el otthonról, aminek eredményeképpen egész nap cipelhettem a kabátomat és főhetett a lábam a zárt cipőben. Már a villamoson láttam, hogy igazi nyári nap elé nézünk.

A délutánt kivettem csúsztatásban és kimentem Etyekre, hogy végre összeszereljem az új fűnyírómat és levágjam vele a füvet. Arra számítottam, hogy megint hatalmas gaz vár rám a sok eső következtében, de szerencsére ez nem így volt, a fű pont vágásnyi hosszúságú volt. Amiért mégsem tudtam levágni, az az, hogy a Miki nem szedte még össze a múltkori gazcsomókat.

De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy most már VAN EGY KLASSZ FŰNYÍRÓM! Amit viszont előbb össze kellett szerelni.

Először feltöltöttem az akksit, addig Marikával meghánytuk-vetettük az élet dolgait.

Amikor Marika elment (akart segíteni, de nem hagytam), elővettem a leírást. Kiderült, hogy a kezdeti összeszerelésről csak ábrák vannak. Nem lett volna baj, ha van olyan jó, mint pl. az IKEÁ-s vagy VELUX-os magyarázatok, de nem volt. Mindegy, addig próbálkoztam, amíg végül csak sikerült kitalálni, hogy mit hova és milyen irányban tegyek, hogy a kar úgy álljon, ahogy kell.

Az akksi betétele egy másodperc kérdése volt, ott minden passzolt mindenhez. Nem úgy a fűgyűjtő tartály, ahol a felső részt az alsóval csak össze kellett pattintani. Hát nem egy lego, az rögtön látszott, a pattintások majdnem annyi időt elvettek, mint a kar összeállítása, ugyanis egy helyen nem volt meg a megfelelő lyuk, ahova be kellett volna dugni a másik rész fülecskéjét. Erre először rá kellett jönni, majd egy késsel kivágni megfelelő méretűre a lyukat. Ezután már nem volt gond.

Középen, a súlypont fölött van egy remek fül, annál fogva csak fel kell kapni az amúgy sem túl nehéz  fűnyírót és lehet vele leszaladni a lépcsőn. Micsoda megkönnyebbülés! A régi fűnyíró is ilyesmi súlyú volt, vagy tán még könnyebb is, de mit szenvedtem, mire levittem a lépcsőn, mert nem volt rajta fogás.

A beindítás pillanatok alatt megvolt lent a füvön, duruzsolt, stabil volt és teljesen ergonomikus. A hátamon nem lógott a kábel és nem is kellett kerülgetni, remek! Eddig teljesen meg vagyok elégedve. Most még arra vagyok kíváncsi, hogy meddig bírja az akksi egy töltettel. Legközelebb kiderül az is.

Jó is, rossz is, de inkább jó

(A régi blogból származó bejegyzés, meghagytam, mert a kertről szól. 2023.05.12.)

A mai nap remekül indult.

Marika reggel bejött kocsival, hogy segítsen kivinni az új fűnyírómat. Pluszban kiszállítottuk a nagy zsák használt ruhámat is az Auchanhoz. A mamánál anyáknapjáztunk (bekeretezett dédunokás és női szakaszos képeket kapott), Adriennek is végre oda tudtam adni a szülinapi ajándékát, valamint mindkét gyerkőcnek a húsvéti csokinyalókát (amilyet a többi gyerek is kapott a családban...).

A CBA-nál  összefutottunk a Máté Mikivel, aki odajött a présházhoz és megbeszéltük, hogy jön levágni a derékig érő gazt hétfőn. Hurrá!

Szóval csupa szép és jó.  (Most az ügyeletről inkább nem beszélnék.)

Aztán amikor akartam menni a 18:35-ös buszhoz és be akartam láncolni a kaput, nem tudtam átfűzni a vadonás új láncon a lakatot. A terasz alatt van egy drótkerítésdarab, hogy ne tudjanak a terasz alá mászni kívülről. A lakatot úgy akartam rárakni a kapura, hogy ezen a kerítésdarabon is át akartam fűzni, hogy jobban tartson. De nem elég, hogy a lakat nem akart belemenni a láncszembe, még ez a teljes, keretre szögezett kerítésdarab is kiszakadt, keretestől, mindenestől. Pontosabban kidőlt, mert a gravitáción kívül már nem sok minden tartotta. Mint kiderült, teljesen elkorhadt a fa, amire rá volt szerelve. Az a gyanúm, hogy a szomszéd is besegített a kerítés gyengítésébe azért egy cseppet. Megpróbáltam megerősíteni a kerítést, ami nem nagyon ment, mert még egy normális kalapácsom sincs kint, sem szögek, semmi. Persze ha van, akkor sem tudtam volna hirtelen semmihez sem hozzáerősíteni, mert a betonba nem tudok szöget verni. Csináltam valami látszatmegoldást, de elég gyenge (találtam egy szöget belül a betonban).

Persze a busz rég elment, utána már csak 20:05-kor indult a következő. Fél 8-kor már a kapuban voltam megint, hogy ha probléma lesz, legyen idő megoldani. Hát volt, mert a lakat megint nyűgösködött. De a fél óra azért elég volt, nagy nehezen áthurkoltam a láncot, ahol akartam és végül a lakatot is beleerőltettem valahogy a láncszembe. Utána kimentem a megállóba és fél órát fagyoskodtam, mert eléggé lehűlt az idő. Szerencsére volt nálam olvasnivaló.

2 héttel ezelőtt még esett a hó

(A régi blogból származó bejegyzés, meghagytam, mert a kertről szól. 2023.05.12.)

Csütörtökön kapirgáltam a kertben.