A csigák elintézté(e)k

(A régi blogból származó bejegyzés, meghagytam, mert a kertről szól. 2023.05.12.)

Megoldódott a vizem Etyeken.
Két alternatíva közül a harmadik volt a nyerő.
1. Beszélni a vízvezetékszerelővel, bevezettetni a vizet a présházba (vízóra, víz volt eddig is, csak csap nem). Probléma: nincs kitalálva, mi hol és hogy lesz a présházban, ezért fölösleges most ripsz-ropsz furkálni, falakat áttörni, földben vezetéket lerakni.
2. Az anyuékhoz felvezető vízcsövet elágaztatni ott, ahol amúgy is van egy összekötés. Probléma: ki kell venni az egyik kerítésoszlopot és megbolygatni a virágokat.
Hosszas hétvégi gondolkodás után a második mellett döntöttem.
Ma irány Etyek, hogy megbeszéljük. Meg is beszéltük, cuccokat meg kell venni, én addig kiszabadítom a csövet a földből.
Miután tiztáztuk, hogy ezt csak átmeneti megoldásnak tekintem a présházba vezetésig, L.papa egyszerűbbet javasolt. Csatlakoztassuk a locsolócsövet a vízaknában a vízcsaphoz (nem is tudtam, hogy ott van egy vízcsap), ha kell, akkor a csövet kihúzom az aknából, hátravezetem és kész. Amikor megyek haza, feltekerem a csövet, berakom a vízaknába, elzárom a vizet. Ez sem rosszabb megoldás, mint a 2. és a virágok is békén maradnak.
Halleluja!
Aztán aludtam egy nagyot.
Aztán kimentem és meglocsoltam szegény szomjazó növényeket.
Aztán feltekertem a csövet és elindultam le a vízaknához.
Aztán kinyitottam a tetejét. Azon mindjárt észrevettem két nagy, kövér meztelen csigát.
Aztán körülnéztem lent és még sok-sok meztelen csigát fedeztem fel. Mindegyik nagyon nagy és kövér volt.
Aztán lemásztam kissé viszolyogva.
Aztán felakasztottam a csövet és elzártam a vizet, miközben fél szemmel a meztelen csigákat kerestem magam körül. Azért csak fél szemmel, mert eléggé undorodom a látványuktól.
Aztán kimásztam és lezártam a vízakna tetejét.
Aztán azon gondolkodtam, hogy nagyon takarékos leszek a vízzel. A meztelen csigák elintézték.

A képen a legnagyobbik selyemakácom virágkezdeményei láthatók.

*** Képek ***

Könyörgöm

(A régi blogból származó bejegyzés, meghagytam, mert a kertről szól. 2023.05.12.)

..., csak egyetlen egyszer legyen egy jó kiadós zápor Etyeken, hogy teljen a hordó és lehessen párszor locsolni!

Képek 073

 

Áll a krumpli a földben

(A régi blogból származó bejegyzés, meghagytam, mert a kertről szól. 2023.05.12.)

Etyeken nem akar esni az istennek sem.
3 héttel ezelőtt, amikor kitakartam a növényeket, eredt el utoljára az eső. Akkor kiraktam a hordót az esőcsatorna alá (télre el volt rakva), 20-30 liter víz össze is jött. Azóta viszont semmi. Míg Budapesten trópusi típusú esők áztatják az aszfaltot, Etyeken csak megmutatja magát 1-2 sötét esőfelhő, de gyorsan arrébb is kúszik, hogy máshol szakadjon le. Környékbeli kollégámat szoktam faggatni hét közben az esőviszonyokról, hátha telik a hordóm, de már rájöttem, hogy teljesen fölösleges, mert semmit nem jelent, ha a környék víz alá kerül, Etyek akkor is száraz sziget marad.
A szőlőhegy különösen mostoha gyermek. 10 etyeki esőből egyszer esik a szőlőhegyen is.
Most gondoljunk bele, az amúgy is ritka etyeki esőkből alig áztatja valamelyik a szőlőhegyet! Nem tudom, miért csodálkozom, hogy a legigénytelenebb növények is feldobják a talpukat.
Pedig most nagyon nagy szükség lenne rá, mert porzik a föld, szenvednek a növények. A szomszédasszony szerint "áll a krumpli a földben", azaz nem akar hajtani.
------------
Ma fűnyírás volt a program délután. Nem sikerült befejezni, de a nagyja kész van. Előtte még lefotóztam az idilli pitypang-szőnyeget, aztán kíméletlenül átcsörtettem rajtuk a fűnyíróval. Tele van a kert vakondtúrással, a fűnyíróval azokat kellett kerülgetni. Ha véletlenül ráhajtottam, a motor szinte azonnal leállt, de előtte még hatalmas porfelleget fújt az orrom alá. Amikor meg sem vakondtúrás, sem pitypangerdő nem volt, akkor az elülső kereket hagytam el, vagy a fűgyűjtő doboz esett le a helyéről változatosságképpen.
Indulás előtt még gereblyével széthúztam a vakondtúrások földjét szép simára, ettől viszont a túrás széli levágatlan fűcsomók még jobban látszanak. Mintha nem is csináltam volna semmit.
Az alsó képen az igénytelen vadszőlő kúszik rá a kertkapura, ami nagy szó, mert eddig alig akart fejlődni. De idén nagy reményeket fűzök hozzá.

*** Képek ***

Lett mulcs és mégsem

(A régi blogból származó bejegyzés, meghagytam, mert a kertről szól. 2023.05.12.)

Ma korán keltem, hogy időben kiérjek a fodrászhoz. Fodrász Évi klasszul levágta megint a hajamat, most egy picit máshogy próbaképpen, de ez is ugyanolyan jó lett, mint az első frizura volt. Áldom az eszemet, hogy rászántam magamat a hajvágatásra, Évit meg az ügyes kezéért áldom folyamatosan.
Utána (isteni lucskoskáposzta ebédet követően) marimamával felkerekedtünk, hogy mulcsot gyűjtsünk be a Bricostore-ban. Végigcsodáltuk az összes növényt jó tüzetesen, egyikünk sem tudott ellenállni 10-10 darab futómuskátlinak, meg újabb cserepeknek, növényláda-tartóknak. Marimama vett jó nagy csomag virágföldeket, én meg végre hozzájutottam 70 liter normál fenyőkéreghez (ez a mulcs). Ennek egy része a kertbe volt szánva, kisebb részét szándékoztam hazavinni a balkonládák földjének beborításához. Szép nagy csomag volt, de a kocsi elbírta (csak mi nyögtünk alatta, amíg beemeltük). A pénztárnál még gyorsan beszereztem két nyugágyat is.
Emígyen felszerelkezve céloztuk meg a kertet. Nem tudok elég hálás lenni M-nak, amiért megoldotta a mulcs és egyéb cipelős problémáimat!
A délután további része a szokásos harccal telt a gaz, főleg a tarack ellen. Aztán amikor már végképp kezdte a derekam felmondani a szolgálatot, hozzáláttam a mulcsozáshoz.
Először volt dolgom mulccsal, ezért kicsit meglepődtem, hogy a zsák felbontásakor meleg, illatos fenyőgőz csapta meg az orromat. Persze, mert ott hevert a napon órákig. A furcsa az volt számomra, hogy nedves volt a mulcs, én azt hittem, az valami száraz dolog. (Tegnap az OBI-ban ki volt szakítva egy zacskó, abban száraz volt a mulcs, de lehet, pont amiatt, hogy kiszáradt a lyukon keresztül).
Meglepett a mulcs állaga is. Leginkább a komposzthoz hasonlított, voltak benne nagyobb kéregdarabok is, de inkább apró volt, szinte föld-szerű.
Azonnal rájöttem, hogy ez nem lesz jó arra, amire én akarom a balkonládáimnál használni. Én úgy képzeltem, hogy a mulcsot a földre szórva az emeletről lecsurgó vízzuhatag nem fogja kiverni a balkonládák tartalmát, de mivel ez majdnem teljesen olyan volt, mint a föld, fölösleges lett volna a föld tetejére szórni, mert a víz ugyanúgy kicsapná. Csak nem a föld repkedne szanaszét, hanem a mulcs.
Úgyhogy szépen kiszórtam az összeset a kerti növényeim alá. Mármint egy része alá, mert nem jutott mindenhova. Most már csak arra vagyok kíváncsi, melyik növény nem fogja bírni a mulcsból idővel kiázó anyagokat.
A balkonládák megmentésére pedig kieszeltem egy újabb furfangot.

Kert, időjárás

(A régi blogból származó bejegyzés, meghagytam, mert a kertről szól. 2023.05.12.)

Hálisten a hétvégi növény-kitakarás a legjobbkorra volt időzítve. Múlt héten még hideg-hűvös időjárás volt, tanakodtam is egy sort, nem lesz-e korai a növényeket kitakarni. Úgy döntöttem, itt az ideje. És milyen jól tettem, most itt idegelnék, ebben a harsány meleg időben, hogy megfulladnak a növények a kukoricaszár-télikabátjukban. Így viszont, hogy már vasárnap megszabadultak tőle, ráadásul kaptak egy jó kis esőt is a nyakukba még aznap, vígan éledezhetnek.
Ez a tegnapi-mai gyönyörű napsütés a régi március 15-ket juttatja eszembe. Az elmúlt években egyszer nem volt szép idő március 15-én, hanem inkább jó kis havasesős, télikabátos időjárás volt. Szemben a régi térdzoknis iskolai és Nemzeti Múzeumos ünnepségekkel, amikor már javában virágoztak a fák és döngicséltek a méhecskék. Az is igaz viszont, hogy az eredeti 1848-as március is havasesős volt, úgyhogy reklamációnak nincs helye.
Hogy jön ez ide április 2-án? Sehogy. Illetve reggel, amikor a verőfényben dolgozni jöttem, beugrott, hogy az utóbbi években szinte nincs is tavaszunk, hanem a télikabátos időszak egészen április közepéig kitart, aztán 1-2 hét alatt átgaloppozunk a nyárba. Bezzeg a (z én időmben!) régi március 15-ék... Hát így. Ezt a mai csodálatos időjárást úgy fogom fel, hogy mindössze két hetet késett az előírthoz képest. És mégsem dőlök be a globális felmelegedéssel kapcsolatos rémhírek( többségé)nek.

Jelentés a kertből

(A régi blogból származó bejegyzés, meghagytam, mert a kertről szól. 2023.05.12.)

Jelentem, a kertben minden rendben. Leszámítva a belső kaput, amin egyszerűen nem bírtam keresztülhatolni, mert nem fordult el a zárban a kulcs. Így hát két présházat megkerülve, hátulról, a zöldséges ember kertjén és a közvetlen szomszéd (egész kertnyi, szó szerinti) szemétdombján keresztül (fúj, hogy miket láttam, az megérne egy külön bejegyzést, pl. féligtelt zsírosbödön vízben áztatva), a hátsó kapun sikerült a bemenés.
A selyemakácok mindegyike jól van, elfagyásnak nyoma sincs, a júdásfák is rendben vannak. Mindent kitakartam. Örömmel fedeztem fel, hogy megeredtek a loncdugványok és a pincetető tele van ibolyával. Átültettem a rózsát másik helyre, mert teljesen lerágják a csigák minden évben, most reménykedek, hogy az új helyén jobb lesz a helyzet. A rózsa helyére raktam a japán akármicsodát, mert eddig a nyáriorgona mellett volt, ami teljesen elnyomta. Visszavágtam a hibiszkuszbokrokat, a nyáriorgonát és a málnát, ástam egy sort (és elhatároztam, hogy minden alkalommal ások egy keveset), kiraktam egy hordót az esővíznek. Eltüntettem a tavalyi elszáradt növénymaradványokat.
Ja, és rájöttem, hogy hívják azt a szép sárgavirágú növényt, amit B-től kaptam: orbáncfű. Minden tiszteletet megérdemel, mert kibírja a déli napsütést a kertnek azon az oldalán, ahol még a mediterrán növények is sorra kipusztulnak, vagy alig tengődnek.
A legvégén kiegyenesítettem a derekamat.
Közben végig szemerkélt az eső.
Hazafelé egy fiatal sráccal egyszerre érkeztünk a buszmegállóba. Én beálltam az esővédő házikóba, a srác meg végig kint ázott a szabad ég alatt, amíg a busz meg nem érkezett. Ki érti ezt?
(A képen az orbáncfű virága látható tavaly nyárról.)

Képek 072

 

Kicsit nyugtalankodom...

(A régi blogból származó bejegyzés, meghagytam, mert a kertről szól. 2023.05.12.)

..., mert idén még nem voltam a kertben és nem tudom, milyen állapotok uralkodnak odakint. A legnagyobbik selyemakácom miatt aggódom leginkább, mert ősszel azt az egyet nem takartam be télire. Aznap esett le az első hó novemberben, mit leesett, kisebb hófúvás volt, mire a kisebbeket betakargattam, már inkább azt néztem, mikor menekülhetek be a házba. A legnagyobbiknak megelőlegeztem a bizalmat, elég nagy már, gondoltam én, most már ne fagyjon ki. Aztán most meg izgulok.
(Pár évvel ezelőtt a citromfáimat szárítottam ki végzetesen a tél folyamán, nem akarok még egy bakit elkövetni, mikor úgyis olyan lassan fejlődnek a növények.)

Képek 071

Képek 070

 

Képek 069

 

Képek 068

 

Képek 067