(A régi blogból származó bejegyzés, meghagytam, mert a kertről szól. 2023.05.12.)
Ma 6 órán keresztül megfeszítetten küzdöttem a sűrű, tömött gazzal és én győztem. Idén másodszor, hm.
Tartok tőle, hogy ez volt az idei utolsó nekifutásom (hálisten).
Szerencsém volt, az idő a kedvemben járt, pedig féltem, hogy esni fog. Ehelyett nagyon kellemes, napos, tiszta idő volt, délben is hozzá lehetett fogni a gaznyíráshoz.
Szerencsém volt, az idő a kedvemben járt, pedig féltem, hogy esni fog. Ehelyett nagyon kellemes, napos, tiszta idő volt, délben is hozzá lehetett fogni a gaznyíráshoz.
Ámde este... Mivel még este 7-kor is a pincetetőn ugráltam, a 8-as busszal tudtam hazamenni. Nincs lehangolóbb egy sötétedés utáni kihalt falunál. Még a végén kiderül, hogy mégis városi lyány vagyok én. Nem akartam hinni a szememnek, hiszen még két héttel ezelőtt is este 8-kor a buszról a naplementében gyönyörködtem. Most meg elmenetelkor már épphogy csak annyi fény volt, hogy ki tudtam deríteni, melyik kulcs melyik, amivel zártam. Aztán a buszon meg jól szétfagytam, pedig kabátot is vittem magammal.
Jutalmul a jó munkámért, vettem egy giroszt a körtéren.
Jutalmul a jó munkámért, vettem egy giroszt a körtéren.
Itt az ősz menthetetlenül. Ez abból is látszik, hogy holnap jön a kéményseprő. Persze munkaidőben.
Nyugi-nyugi! Majd megpróbálok összefogni a többi vénasszonnyal, hogy az idén is legyen jó hosszú nyarunk.Nagyon utálnám, ha Firenze hidegbe, vagy esőbe veszne.
VálaszTörlésJó, fogjatok össze, ha mindenáron összefogni akartok, de Firenzének nem sok köze van az itteni időjáráshoz (szerencsére). Persze ettől még lehet rossz időnk, de javaslom, keríts elő néhány olasz mámikát a cél érdekében.
VálaszTörlés