zebrina kertje

2026. augusztus 23., vasárnap

Kert 015/2026

A kicsi júdásfák még élnek.

Cickafark, levendula, varjúháj, még a meténg is bírja valahogy.

Yuccák és egy mahónia - OK

Zanót - OK

Ezt már tavasszal is csak találgattam, hogy mi (oregano), de OK. 2 tő van belőle a zanót közelében.
A tavaszi zöldhöz képest bordó lett, gondolom, a forróság és a vízhiány így jön ki rajta.

A három fiatal rozmaringért nagyon aggódtam, de rendben vannak.
Meg a nagy is.

Balra az egyik ifjú rozmaring, jobbra a
szerintem most már véglegesen kiszáradt mézbogyó.

Az akácnak meg sem kottyan az aszály.
(Ennél sokkal több és nagyobb sarjak is voltak,
sajnos az akácnak nem kegyelmezek, mert mindent elnyom.)

A felső almacsemete (kép) él, az alsó lepotyogtatta a leveleit. Aggódom érte.

A tűztövisek nem mutatnak életjelet (nincs kép).

A cseresznye bírja.
És az alsó kert a fákkal is sokkal jobb állapotban van,
bár a hibiszkuszmagoncok nagyon kókadtak és
a tiszafa dugványok még inkább.

2026. június 25., csütörtök

Soha ennyire nem volt még kézzelfogható, hogy mi a különbség a fás-bokros-árnyékos alsó kertem és az egész nap napnak kitett hátsó kertem között. A fekvésük azonos, egyik a másik folytatása, domboldal.

2022-ben határoztam el, hogy beültetem az addig parlagon heverő hátsó területet (erről már beszámoltam). Volt sok kudarc, de volt tapasztalat is bőven, mostanra kitapasztaltam, melyek azok a - többnyire évelő - növények, amelyek bírják a hátsó borzasztó klímát és takarják a talajt addig, amíg a fásszárú növényeim (fák, cserjék) megnőnek annyira, hogy már maguk tudnak némi árnyékot biztosítani. Ilyen körülmények között persze a fásszárúak sem fejlődnek a megszokott módon, ez is egy tapasztalás.

A helyszín: Etyek, budapesti agglomeráció. Az utóbbi hetekben 2 nagy országos eső is volt, tudom, nem a legideálisabb, hogy olyankor meg egyben zúdul le féléves csapadék, de mégis valami, én már annak is örültem volna, úgy vártam, mint a Messiást, de nem, itt egy csepp eső nem esett akkor sem. (Nem értek hozzá, de tudomásom szerint a szőlőnek pont ez kell, ugye, Etyeki borvidék, bár lehet, hogy ezt az aszályt már a szőlő sem bírja. Nekem nincs szőlőm.)

Locsolni nem szoktam, nem itt lakom és különben is sajnálnám az ivóvizet, kutam nincs. Az esővíz gyűjtése még nincs kialakítva, a terveim közt szerepel, de azért szkeptikus vagyok, mert a nemlétező esőt nehéz összegyűjteni. Szóval locsolás nincs, csak amit muszáj ültetéskor (tavasszal vagy ősszel).

Gaznyírás egyszer volt márciusban, az is csak azért, hogy a tavalyi kórókat eltüntessem, a nyesedéket már régóta ott hagyom, ahol lenyírtam.

Amire ki akarok lyukadni: a dzsumbujos-árnyékos alsó kertem még bírja nagyjából, de a hátsó kertemben most először tapasztalom, hogy az eddig általam feldicsőített szárazságtűrő növények, amelyekről eddig azt állítottam, hogy mindent kibírnak, is lassan kezdik feladni és ez nagyon-nagyon elszomorít.

Vittem néhány képet, ott folytattam.

... Ez az alsó kert, középen pincetető. ... Ez már a hátsó kert az idén először virágzó yukkákkal. A leveleik már sárgulnak, ilyen még július végén sem szokott lenni. ... Középen a gyönyörű zanótom, ami sajnos elkezdett felkopaszodni (nem látszik). Körülötte a másik hősöm, a muskotályzsálya, ami általában nagy, lapulevélszerú húsos levelekkel rendelkezik. Ezek a levelek idén sokkal satnyábbak és a virágzatuk sem olyan tömött, mint szokott lenni. ... A rozmaring viszont bírja rendületlenül. Középen a pár éves tő, ami a leglehetetlenebb időpontokban is képes virágozni. Köré ültettem ősszel 3 ifjoncot, nem tudom, mennyire látszanak. (Mögötte az építmény a levendulákkal már a szomszéd telek.) ... Rozmaring közelről, tele magokkal, kíváncsi vagyok, ki tudnak-e kelni. Mivel a rozmaring ennyire jól érzi magát, elhatároztam, hogy elterjesztem a kertben. ... Ez állítólag közönséges galaj (gyom), én nagyon szeretem. ... Hamvas cipruska, jól bírja. ... Jobbra fent molyhos madárhúr elszáradt virágai. ... Egy kellemes részlet a hátsó kertből.